Balogh Károly dr. (szerk.): A Budapesti Kir. Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Stomatologiai Klinikájának emlékkönyve 1908-1933 (Budapest, 1933)
Dr. Molnár Jenő: Fogorvosok kiképzése Európában
Fogorvosok kiképzése Európában tele után léphetnek be a madridi fogászati iskolába. Madridban 3 évig kizárólag a száj és fogak betegségeivel, azok gyógyításával foglalkoznak és megfelelő vizsgák letétele után szakképesítést nyernek. Legújabban, mivel tanulmányi idejük megfelel az orvosokénak* fogorvosi doktorátust is kaphatnak. Más országokban (Németország, Franciaország, Anglia, Svájc és a skandináviai országok) a fogorvosok kiképzése teljesen független az orvosdoktorok tanulmányi programrajától. Ezekkel részletesebben foglalkozunk anélkül, hogy ezen rendszert és annak hátrányait kritika tárgyává tennénk. Két részre kell osztanunk ismertetésünket: 1. Német; 2. Francia systémára. Az előbbi szerint tanulnak kevés változással a svédek, a norvégek és dánok, azzal a megszorítással, hogy ezen országokban csak fogorvosok folytathatnak stomatologiai gyakorlatot, míg — mint látni fogjuk — Németországban még mindig tart a „jogosított fogászok“ kiképzése. A fenti országokban tehát nincsenek úgynevezett fogásziskolák és a kiképzés a német fogorvosokénak (Zahnarzt) megfelelő. A franciák kiképzéshez hasonlít inkább az angolok, hollandok és svájciak fogászati oktatása. Ez a rendszer nem sok változtatássá] az Amerikai Egyesült Államok fogorvosiskoláinak is a tanulmányrendje. Ha Németország orvosi viszonyait nézzük, nagy meglepetéssel kell tapasztalnunk, hogy milyen óriási ellentét van a legtökéletesebben felszerelt egészségügyi intézetek és azon rendelkezések között, amelyek a nép egészségügyi védelmét szabályozzák. Ki hinne, hogy dacára a diplomások óriási tömegének, Németország az egyetlen Európában, ahol bárki foglalkozhat gyógyítással, orvosi diploma nélkül is. Ez a lehetőség természetesen fokozatosan érinti specialitásunkat, melyet Németországban orvosdoktorok, fogorvosok és jogosított fogászok gyakorolnak. Rajtuk kívül nagyszámú fogmíves — minden diploma nélkül — folytat gyakorlatot, akiket egy speciális törvény véd, amely szu- rint iparszabadság van (Gewerbefreiheit) és mivel a gyógyítás is mesterség, így ez is szabad ipar tárgya (Kurierfreiheit). Az orvosoktatás, amellyel ezen cikk keretében nem foglalkozunk, majdnem ugyanaz, mint a többi európai országok orvosi fakultásain és 5 évig tart. A stornatologia hallgatása orvostanhallgatók számára nem kötelező és meg rendkívüli tárgyként sem szokták azt felvenni, így a fiatal orvosok csak egészen fogyatékos stomatologiai ismerettel hagyják el az egyetemet. Nincsen egyetemi intézmény sem, amely kizárólag orvosok stomatologiai továbbképzésével foglalkoznék. Ha az orvosok ezt a specialitást választják, úgy kénytelenek fogorvosi diplomát is szerezni. Minden orvosdoktornak ugyan joga van stomatologiai praxist folytatni, de a fogorvosi címet (Zahnarzt) nem használhatja, csak ha ezt külön is elnyerte, ezért újabban gyakran találkozunk német fogorvosi klinikákon olyan orvostanhallgatókkal, akik egyúttal fogorvostanhallgatók is. A fogorvostanhallgatók ugyanolyan középiskolai képesítéssel rendelkeznek, mint az orvostanhallgatók. Az érettségi után (Abitur) hét szemesztert hallgatnak az egyetemen és két vizsgát kell letenniük. A három és félévi tanulmányidő alatt az első vizsgát másfél év után teszik le, ez az ú. n. előkészítő vizsga (Vorprüfung), a másodikat ta41
