Balogh Károly dr. (szerk.): A Budapesti Kir. Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Stomatologiai Klinikájának emlékkönyve 1908-1933 (Budapest, 1933)
Dr. Morelli Gusztáv: A paradentosis gyógykezelése és kórjóslata
Dr. Morelli Gusztáv a bHeg kezelését. A kimutatott egyes anyagcsere hibák egyelőre csak an i \ it jelentenek nekünk, hogy a szervezet fehérnyelebontó, vagy más szóval oxidáló képessége hiányos. Ennek tudatában tehát az ily szervezet anyagcseréjének javítását két irányban kíséreljük meg. A i első az oxidátió fokozása. Ezt egyrészt a helyi kezeléssel is szol- g /Íjuk, ha a proc. alv. szöveteinek épségét a leírt beavatkozásokkal . elv reállítjuk, a működést, a rágásnak, mint élettani ingernek fokozásával tökéletesítjük, másrészt az egész szervezetet roboráló, liygie- nikusabb életmóddal erősítjük, amire nézve az általános izomerősítő, ú. n. edzési eljárások mind alkalmasak. Itt jut továbbá érvényre a Dunlop-kezelés oxigén insufflátiós módszere, amellyel nemcsak hely- b< lileg hatunk a szövetek oxigenisatiójára, hanem a foghúson keresztül úgy tetszik az egész szervezet is hasznosít a bejutott oxigénből. Ezt Játszik bizonyítani az a körülmény, hogy míg oxigén kezelés előtt a p. betegek 90%-a csökkent sp. dy. faktort mutat, addig oxigén után ez megszűnik és a sp. dy. f. normálissá válik. A fehérnyelebontó képesség csökkenéséből származó anyagcsere zavart és annak következményeit, amelyek közül bennünket ezúttal éppen a p. érdekel egy az előbbinél hatásosabb, de módszereiben még alig kidolgozott másik úton úgy javíthatjuk, ha a szervezet fehérnye terheléséi korlátozzuk. Elméletileg tehát úgy járunk el, hogy a cukorbetegek étrendi előírásainak analógiájára csakis a csökkent fehérnye- lebontás határáig engedjük a szervezetet fehérnyékkel megterhelni. Beható analitikai ismeretek hiányában egyelőre azonban csak empirikus adatokra vagyunk utalva, de minthogy ezek igen sokszor kitűnően beváltak, nemcsak jogunk, hanem kötelességünk is az ily esetekben, mint a p. gyógymódjában egészen új eljáráshoz, a diététikai előírásokhoz folyamodni. A p. elleni küzdelemben a diéta tehát a p. esetek 2-ik csoportjában határozottan haladás, amelynek biztos kórjavallata a mikroche- miai úton kimutatott kóros anyagcsere és ennek az ellenőrzése egyúttal megadja azt a lehetőségét is, hogy a diétikus előírásokat módosítsuk, szigorítsuk, vagy enyhítsük, vagyis diétánk mindenkor az egyéni szükség szerint rugalmasan írassék elő. A p. elleni diéta követelményei: Vitaminokban legyen gazdag, különös tekintettel a C-vitaminra, mert ezáltal előzhető meg a scorbut-hajlam. Ugyanez biztosíthatja az organikus sók jobb felszívódását. Fontos a tápanyagok foszfor, calcium, nátrium és kálium sótartalma, mert ezáltal nem fogja a szervezet ezeket a csontból és fogakból kivonni. Nagy mértékben csökkentsük a fehérje és denaturált szénhydrátok (cukor, liszt) mennyiségét, mert így kisebb a bélerjedés, amely az autointoxikációt fokozza. Kerülni kell a túltáplálást, amelynek követke*zményei a száj öntisztulásának csökkenése, székszorulás és autointoxikáció. Kemény, rostos ételek jobban tisztítják a fogakat és kevésbbé tapadnak, mint a puha consistentiájú, pépes anyagok. Kiadós rágás fokozza a fogazat és fogmedernvujtvány vérkeringését és ezáltal kizárja a pangást. 114
