Balogh Károly dr. (szerk.): A Budapesti Kir. Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Stomatologiai Klinikájának emlékkönyve 1908-1933 (Budapest, 1933)
Dr. Morelli Gusztáv: A paradentosis gyógykezelése és kórjóslata
A paradeniosis gyógykezelése és kórjóslata. Irta: Morelli Gusztáv, e. ü. főtanácsos, egyetemi magántanár. A paradentosis (pyorrhoea alveoláris = p.) gyógykezelése a stomatologiának még mindig legnehezebb feladatai közé tartozik, mert ha a bántalom kórokíanára nézve a kutató tudományos munka sok eredménnyel járt is, lényegében véve e kérdés még megoldva nincsen. Annyi mindenesetre már kiderült, hogy a p. majdnem mindig általános, szervezeti bántalom sokszor először észlelhető rész jelensége és ez magyarázza meg a majdnem napjainkig űzött kizárólagos helyi gyógykezelés korlátolt sikereit, vagy sikertelenségét. A fog és a hozzátartozó fogmeder (paradentium) ugyanis fejlődéstani, bonctani és élettani szempontból végszerv, amely finom véredény- és idegrendszerrel van ellátva és hiányos collateralis berendezése miatt minden anyagcsere-, érrendszer-, vagy idegrendszerbeli elváltozásra hamar állandó, javulásra nem hajlamos zavarokkal, majd ha a változás tovább fennáll, pusztulással reagál. A paradentium vitalitásának igen nagy érzékenysége folytán a paradentium külleme a szervezet egészségi állapotának legpontosabb indikátora, mert annak minden ingadozása, vagy egyébképpen még nem is észlelhető zavara a paradentiumon könnyen meglátható tünetekben nyilvánul meg. A gingiva szélének kezdődő belöveltségétől a súlyos p.-nak mind nyájunk által jól ismert tünetcsoportjáig csak fokozati a különbség, de lényegében véve e tünetek jelentősége minden esetben az egészségi állapotnak a normálistól való eltérését jelenti. Távol vagyunk még attól, hogy ez eltéréseket minden esetben ki tudjuk mutatni, de viszont számos esetben találunk már pontos anyagcsere- és vérvizsgálatokkal rendellenességet oly esetben is, amidőn az általános klinikai vizsgáló módszerekkel ilyet még nem tudunk kideríteni. Éppen ezért orvosi felfogásunkat revízió alá kell vennünk oly értelemben, hogy a klinikai vizsgálatok szerint egészséges, de p. tünetekkel jelentkező betegeinket altalános anyagcsere-, vagy szervi bántalomban szenvedőknek kell tekintenünk még akkor is, ha az említett behatóbb anyagcsere vizsgálatokkal sem tudunk kóros elváltozást kimutatni, mert az anyag- eserebántalom ez esetekben is valószínű, de vizsgálati módszereink tökéletlensége miatt ezek még, legtöbbször csak átmenetileg és rövid időre, rejtve maradnak. A rendes klinikai vizsgálatokon kívül, amelyhez a vizeletvizsgálat már régen tartozik, újabban vizsgálat tárgya az alapanyagcsere. 107
