Balogh Károly dr. (szerk.): A Budapesti Kir. Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Stomatologiai Klinikájának emlékkönyve 1908-1933 (Budapest, 1933)
Dr. Máthé Dénes: A fogatlan száj különböző lenyomatvételi módjainak javallata és kritikája különös tekintettel az alsó protézisekre
Dr. Máthé Dénes Szabó professzor (1922) az állkapocs felhágó ágának gyökénél, a belső felületen, mindkét oldalt a m. mylohyoideus fölött talált egy izommentes kb. 20 filléres nagyságú felületet, amelyre a protézis alaplemezének hátsó, belső vége egy ide illő, szárnyszerű nyúlvánnyal kiterjeszthető. A lenyomatvételhez azt ajánlja, hogy azt valamely mélvrenyúló (az Ehricke kanál erre a célra igen jó), vagy e helyen megtoldott kanállal, mély belégzéskor vegyük gipszszel a lenyomatot, mert ilyenkor ez a hely hozzáférhetővé, szabaddá válik. Az ilyen lenyomat alapján készült protézis szárnyai — még ha a lemez többi része nem is tapad — megakadályozzák a protézis előre és különösen oldalirányú elmozdulásait. 1920 óta készít ily protéziseket saját maga és betegei megelégedésére. Ha a szárnyak viseléskor terjedelmesnek bizonyultak vagy fájdalmat felfekvést okoznak, utólag javít rajtuk. Bowen K. Bowen 1922-ben csaknem ugyanazon eljárással, ugyanazon eredményeket érte el. William Simms, a felső pótlást készre, az alsót csak viaszpróbára készíti el. Mindkettőt szájba helyezi, az alsót csak az okkluzió és artikuláció ellenőrzése céljából visszahelyezi az artikulátorba és az eredeti helyzetben felső gipsztömbbel rögzíti, úgy hogy nyitáskor az artikulátor felső részben maradjon. A viaszprotézis (fogpróba) alsó lemezéből eltávolít egy réteget a később ráfektetendő guttapercha számára. így a fogpróbát kaucsukba másolja. Alsó felületére guttaperchát helyez és 60—65°-os vízben felpuhítva és szájbahelyezve összeharaptat, lehűtve kiveszi a fölösleget levágja, úgyhogy a guttapercha a mylohyoideus tapadását és a frenulumot legfeljebb 3 mm-nyire takarja Majd újból szájba viszi, a nyelvet előre és oldalt mozgattatja és így kialakíttatja a szárnyakat. A külső széleket az ajak és pofa megfelelő mozgatásával alakíttatja ki. A guttapercha bázisú fogsort a beteg hetekig így viseli, csak azután másoltatja kaucsukba, F. Scott Weir. A már viselt vagy rosszul illő alsó protézis alapjára fekete viaszt vagy fekete guttaperchát tesz és a szájba helyezve vesz Jenyomatot. A protézist a fogakkal lefelé ágycsészébe ágyazza és a lenyomatot eltávolítva, vulkanizálja. M. Peyser a szárnyszerű nyúlvánnyal ellátott ú. n. Neü protézis eljárást egyszerűsíti. A szárnyaknak megfelelő helyen a nyúlványt a szájban stentsből formálja ki a nyelv mozgatásaival. Arnold Ehricke saját ismert kanalaival vesz először lenyomatot. Fontosnak tartja, hogy a linea mylohyoidea a protézis számára felhasz- uáltassék, de ha élesvonalú, cinnfóliával tehermentesítendő Ha az így nyert protézis nem funkcionál, a javításhoz a Schrott eljárást alkalmazza, fekete guttaperchíával. Néha. az egész alapot lefaragja és zöld Kerrel új lenyomatot vesz. Dreiheller az izommentes helyekre fémtoldalékot helyez. Ader alsó lenyomathoz csavart dróttal erősített (alakítható fémből készült) egyéni fémkanállal és Kerrel vesz alsó funkciós lenyomatot; a Kerrt Liliput lánggal 3 mm mélységben felpuhítva és forró vízbe mártva nyomja a szájába kidolgozva a széleket. A túlérő széleket derékszögben úgy vágja le, hogy a linea obi. és mylohyoideát leg102
