Baló József dr.: A láthatatlan kórokozók filtrálható virusok - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára (Budapest, 1931)
B) Részletes rész - II. Herpes és hasonló betegségek
Részletes rész 45 kanyarótörzset háromszor és egyet hatszor lehetett tovább oltani. Nicolle és Conseil kanyarós beteg orr-garatüri váladékával intratracheal isan majmokat oltott, amelyek 9 nap múlva lázasak lettek. Az első majomból más majmokba, s egy gyerekre lehetett a betegséget továbboltani. Blake és Trask orr-garatüri mosadékkal intratrachealisan majmokat tudott fertőzni. Harde átoltási kísérletekre házinyulat használt. Nevin és Bittman kanyarós betegek vérével házinyulakat oltottak és kimutatták, hogy 13—17 napi incubatio után conjunctivitis, szem- héj-oedema, enyhe diarrhoea, csekély exanthema és ezt követő hámlás keletkezik, olykor a nyálkahártyán vérbő foltok. Duval és d’Aunoy szerint házinyulaknak kanyaró-vírussal való beoltásakor 90%-ban láz és leukopenia keletkezik, kiütés csak 40%-ban. Szerintük hasonlóan reagál s tengerimalac is. Scott és Simon szerint kanyarós beteg filtrált orr- garatüri mosadékát intravénásán házinyúlba oltva, hőemelkedés és ieukopenia észlelhető. Ily állat vérét majomba oltva, hőemelkedés és leukopenia mellett bőrtünetek is keletkezhetnek. Oly állatok, amelyeket másodszor oltottak kanyaró-vírussal, nem reagáltak hőemelkedéssel és leukopeniával. Intravénásán oltva házinyulakat, a kanyaró-virus 19 napig van a keringésben, s az oltás után a 7.-ik napon jelenik meg az orr-garatnyálkahártyán. A szervezeten kívül Scott és Simon a kanyaró- vírust az orrváladékkal szennyezett zsebkendőn tudták kimutatni. A virus életképessége csekély. Száraz orrváladékban fertőzőképességét 48 óráig tartja meg. Fertőzött házinyulak orr-garatnyálkahártya- kivonatai 4 napig fertőző tulajdonságúak. Az elmondottakkal ellentétben, Purdy a házinyulat kanyaróval szemben nem tartja fogékonynak. Behla a kanyarót malacra vitte át. Kutya és macska nem kap kanyarót. A kanyarós bőrelváltozások szövettani szerkezetével Ewing után Mallory és Medlar foglalkoztak. Kimutatták, hogy a corium felső részében gócos sejtszaporodás és exsudatio keletkezik. A savós izzadmány vesiculákat okoz. Leukocyták, lymphocyták és endothelialis leukocyták jelennek meg, az exsudatio helyén a hám elpusztul, majd beszárad és desquamálódik. Ugyanők a capillarisok endotheljében finom szemcséket találtak, amelyek a kórokozók lehetnek. Újabban Lipschütz foglalkozott az emberi kanyaró-roseola finom szövettani szerkezetével és kimutatta, hogy a fedőhám basalis sejtjeiben, folliculusok hámjában, perivascularis infiltratio histiocytáiban a centriolumok hypertrophiája és megszaporodása észlelhető. Ugyanő a centriolum ilyen elváltozását a Blake és Trasktól kapott majomkanyaró-roseolában is megtalálta. Lipschütz a mikrocentrum elváltozáséival járó bőrbetegségeket centrodermosi- soknak nevezte. Anderson és Goldberger 1911-ben mutatta ki, hogy a vér és orr- garatüri váladék Berkefeld-filtratumával majmokon az emberi kanyaróhoz hasonló elváltozások okozhatok. A virus a felső légutakon szaporodik fel, majd a vérbe jut, a kiütés első 24 órájában a vérben van, azután eltűnik onnan. Vírust tartalmaz a köny, bőrfelület, vizelet, széklet. A kanyaró-virus tenyésztése állítólag Caroniának sikerült Tarozzi— Noguchi-táptalajon. Szerinte a vírusnak látható alakjai a tenyészetben, azonkívül a kanyarós szervezetben 0 3—0 4 μ. nagyságú Gram —, sphaericus képletek alakjában találhatók meg. Tunnicliff Gram +, a véragart rnegzöldítő diplococcust tart a kanyaró kórokozójának. Ferry és Fisher
