Baló József dr.: A láthatatlan kórokozók filtrálható virusok - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára (Budapest, 1931)
B) Részletes rész - II. Herpes és hasonló betegségek
38 Részletes rész rusával tengerimalacon zosterhez igen hasonló elváltozásokat idézett elő. Luger és Lauda felfogását a zoster herpetieust illetőleg általában nem osztják és a zoster vírusát a herpes simplex vírusától el kell különíteni. Wohlwill vizsgálta a központi idegrendszert zoster eseteiben. Idiopathicus zoster alkalmával a primaer érző neuron elváltozását találta a megfelelő segmentumban. Leginkább az intevertebrális dúcok változnak el, s a hátsó gyökről a kereksejtes beszűrődés a gerincvelőre terjed poliomyelitis posterior alakjában. Kórszövettanilag jellemző még a zosterre a zoster-iestek jelenléte. Lipschütz emberi bőrelváltozásokban és házinyúl oltási keratitisében találta ezeket. A testek nativ készítményben, vagy Schaudinn-fixálás után Giemsa-, Pappenheim-, de haem.-eosin-festéssel is láthatók. A mag chromatinja eltűnik, a maghártya hyperchromaticus, nucleolusok a perifériára vannak tolva és a magban kisebb, vagy 2 μ nagyságú zárlatok vannak, amelyek a hám alsó és középső rétegében acidophilek, a felső rétegben basophilek. A zoster-testek a házinyúl cornea-sejtjeiben oltás után a 4. napon láthatók a legjobban, s a herpes febrilis és genitalis sejtzárlataitól biológiailag elkülöníthetők. Friedenwald zoster ophthal- micust zostert kiállott beteg vérével intramuscularisan kezelt, Drouet autohaemotherapiával. Irodalom. Cliauffard et Rendu: Bull. Mém. Soc. Hóp. Paris 1907, 24, 141. — Cookson: Lancet 1924, 206, 901. — Darget: Journ. d’Urol. 1929, 27, 229. — Drouet: Cbl. g;s. Neurol. Psych. 1924, 38, 387. — Friedenwald: Bull. Johns Hop. Hosp. 1929, 45, 103. — Glauberson und Rabinowicz: Derm. Wochenschr. 1929, 88, 861. — Levaditi: l’Her- pes et le Zona Paris Masson 1926. — Lipschütz: Arch. Derm. Syph. 1921, 136, 428. — Marineseo et Draganesco: Rev. neurol. 1923, 30, 30. — Minami und Ehara: Klin. Wochenschr. 1926, 5, 310. — Netter: Bull. Mém. Soc. Hop. Paris 1928, 52, 1010. — Schiff and Russel Brain: Lancet 1930, 219, 70. — Steiger-Kazal: Arch. f. Derm. 1928, 154, 621. — Teague and Goodpasture: Journ. Am. Med. Ass. 1923, 81, 377. — Thalhimer: Arch. Neurol, and Psych. 1924, 12, 73. — Wohlwill: Zeitschr. ges. Neurol, u. Psych. 1924, 89, 171. 3. Varicella. (Schafblattern, Windpocken, Petite vérole volante, Chicken-pox, ravaglioni.) A varicellának a variolához való viszonya hosszú ideig vita tárgyát képezte. Unitáriusok és dualisták voltak; valónak az utóbbi felfogás bizonyult. A megbetegedés átlag 2 heti lappangás után kezdődik. A kiütés papulo-maculosus, lencsényi foltokból áll, amelyekből víztiszta hólyagok keletkeznek. A fej, arc, törzs a leggyakoribb helye a kiütésnek, a végtagok kevésbé betegednek meg. Később a hólyagok tartalma zavarossá válik, pár nap múlva központjuk behúzódik, majd beszáradnak. A pörk 2—3 hét alatt leesik és piros foltot hagy maga után, rendesen heg nélkül gyógyul. Újabb hólyagok az első kiütés után is keletkeznek, ezáltal különböző stádiumok egymás mellett észlelhetők. Lehet a beteg a kiütés alatt is lázmentes, mégis rendesen lázas. Előfordulhat kiütés a szájban, orrnyálkahártyán, légcső, nemiszervek nyálkahártyáján, hajas fejbőrön, conjunctiván, corneán. Vannak kiütés nélküli alakok és összefolyó kiütések. Szövődmények ritkák, a kiütés másodlagos genyes fertőződése előfordulhat vesegyulladással, tüdő- gyulladással. Nelken szerint a vérképre a megbetegedés alatt leuko-
