Baló József dr.: A láthatatlan kórokozók filtrálható virusok - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára (Budapest, 1931)
B) Részletes rész - I. A különböző himlőfajok azonosságának kérdése
28 Részletes rész pen az egér, a juh, kecske, ló, szamár, tehén sem fertőzhető. Házinyúlra a virus enyhén pathogen. Természetes körülmények között a fertőző anyag, amely a szájból csurog, vagy a bőr pörkjéből származik, hámfosztott területre jutva, közvetíti a fertőzést. Kligler, Muckenfuss és Rivers szerint szúnyogok viszik át a szárnyashimlőt. Az egyes szárnyasfajok vírusa biológiai különbségeket mutat, mert míg tyúkokat galambvirussal könnyű fertőzni, galambvirussal tyúkokat nem sikerül. Doyle és Minett a tyúkvirust galambhoz szoktatta. Ugyanazon kalitkában tartva beteg és egészséges tyúkot, fertőzés ritka, csak ha a száj, vagy tarajon hámfosztott területek vannak. Burnet oly galambot, 4. ábra. Az epithelioma contagiosum sejtzárlatai. Saját készítmény után. amelynek tolláit kitépte, beteg állatokkal egy kalitkába tett és a folli- culusokon át fertőzést okozott. Cornealis, intravénás oltással, per os fertőzhetők még a szárnyasok. Intravénás injectio után a tollat kitépve, a kiütés a kitépett tollak helyén jelenik meg. A himlős elváltozás helyén szövettanilag a hám basalis rétege ép. A következő rétegekben a sejtek 2—3-szorosra megnagyobbodtak, vacuolumokkal telve. Ily sejtekben eosinnal festődő sejtzárlatok észlelhetők. A zárlatok a mélyebb rétegekben kisebbek és a felszín felé fokozatosan nagyobbodnak, a mag nagyságát elérhetik, sőt meghaladhatják. A sejtzárlatokat Bollinger 1873-ban látta először. Michaelis megállapította, hogy a szárnyashimlő zárlata zsírreactiót ad. Bőrrel 1904-ben a felszínes hámsejteket lekaparva, az epithelsejtekben Löffler-féle csilló- festéssel finom szemcsék halmazatait találta. E szemcsékkel Lipschütz
