Argenti Döme dr.: Hasonszenvi gyógymód kezdő h. orvosok, művelt nemorvosok használatára és a gyermek első nevelése főleg szülék számára 2. (Pest)
Gyakrabban előforduló betegségek - I. A fej egyes részeiben. Különösen a szembetegségek
118 szüntelen morog, nevetséges mozdulatokat csinál. Midőn szólani nem bir a gutaütött, ekkor kisértsük meg a phos- phort, barytát. De ezen gyógyszerek használata mellett szükséges bizonyos életrendet tartani. Hogy szélütésben legnagyobb testi, lelki nyugalomra van szüksége a betegnek; hogy egyszersmind legszorosabb diaetát kell tartania, — mindenki tudja. De különben is a véres gutára hajlandók soványabb, inkább növényi eledelekkel éljenek, kerüljék a fűszereket, szeszes italokat, kávét, dohányzást, szűk ruhákat, elme-foglalatosságokat, lelki indulatokat; ebéd vagy vacsora után azonnal le ne feküdjenek; meleg szobában ne tartózkodjanak; végre egy nap se mulaszszák el az egészségre szükséges testmozgást. Nem mindig rögtön veszélylyel fenyeget a guta; — sokszor napok, hetek, hónapokon át elöpósták előzik meg azt, melyeket nem leend fölösleges megismerni, hogy ilymódon a veszedelem elhárítására még jókor elkészülvén, óvszert használhassunk. Ezen elöpósták ezek: szokottnál nagyobb hajlam az álomra, mely hörgő légzéssel, fogcsikorgatással, gyakori fölijedéssel van összekötve; a fejnek nehézsége, kábultsága, fájása, benne némi súlynak , teliségnek érzete; lerogyás félelmével járó szédelgés ; a lélek működéseinek elgyengült állapota; főleg a mondottaknak, vagy nem rég Írottaknak elfelejtése; szokatlanul ingerült, vagy rendkívül derült lélek; az literek erős verése; az arcznak különös vörössége, kék, vagy ha- lavány színe; a kidülledt szemek vörössége, fényessége, néha önkénytelen könyezése; hibás látás, melynek következtében a tárgyak majd szivárvány színeivel festve, majd köddel burkolva látszanak, ide járulván a legyeknek, égő tárgyaknak látása és a sornak olvasás közbeni elvesztése; fülzúgás, nehézhallás; szokatlan szaglás; a szájnak pillanatig tartó elcsavarása; többszöri ásitozás, csuklás; nehéz, kevésbé érthető, hebegő beszélés; nehezebb nyelés nagyobb torokbaj nélkül; undor, inger a hányásra, kivált fejmozgás alkalmával; nehéz emésztés; a szék- s vizelésnek rendetlensége; végtagok zsibbadása. Ily helyzetben a körülmények- s kórjelekhez képest
