Argenti Döme dr.: Hasonszenvi gyógymód és gyógyszertan kezdő h. orvosok és művelt nemorvosok használatára 1. (Pest)
Elméleti hasonszenv. Elméleti homoeopathia
88 dig. (1. Grauvogel: Das hóm. Aehnlichkeitsgesets 1861. 76. lap.) — — Hahnemann szellemében Írtak ezeken kívül mások is; de legyen elég itt még azon legnevezetesebb orvosokra hivatkoznom, kik hazánkban, mint első alapítói a hasonszenvnek, elfelejthetlenek maradnak; mindezek rendíthetlen hívei valának Hahnemannak! Ezek sorában méltó helyet foglalnak jelenleg is többen. Vagy tán Hahnemann és hiv követői nem auctoritások az adagolásra nézve?! Mások máskép nyilatkoznak?! Fájdalom! ezt jól tudom. De uraim engedjenek meg; ha acceptálják önök Hahnemann „similia similibus“ gyógyelvét, ekkor fogadják el a dosist is, — ez a dolog logikája. Hahnemann eszének diadala nem egyedül az általa feltalált gyógy elv, hanem az adagolás is, mire nézve a nagy férfiú csak akkor mondá ki a törvényt, midőn nagyobb, kisebb adagokkal tevén számtalan kísérleteket, a diluált szereket tapasztalta legczélszerűbbeknek. így tehát a nagyobb adagolás nem progressiv haladás (amint a t. nemorvosi közönség egy része véli), — hanem inkább retrograd menés a hóm. tudományban, ne mondjam: az allopathiától (hol elvileg szükségkép kell nagy adagot adni) megfontolatlanul kölcsönözött rögeszme: miután nem egyedül Hahnemann, hanem évek során már annyi h. orvos is elfogulatlanul tapasztalta, kezelésük alatt létezett ezer meg ezer beteg érezte a dilutiók jótékony, tökéletesen kielégítő hatalmát. Nevezetes! miként nem rég Lutze ellen minden részről kikeltek h. ügyfeleink a miatt hogy ő Hahnemann értelme ellen merészelt gyógyszerkeveréket ajánlani! Nincs-e Hahnemann esze ellen a nagy adagolás, — kérdem sine ira et odio?! miután itt csak a tudomány érdekében akarok szólani, különben pedig, sérteni valakit a világért sem szándékozom. Nem lenne-e ép oly jogos a nagy adagolás barátai ellen intézendő ilyféle prostestatió, mint a Lutze ellen tett óvás?! óvás azok ellen, kik az adagolást illetőleg, többnyire essen- tiákkal orvosolván, — a honi. golyócskákat mint csekélységeket (bocsásson meg nekik Hahnemann szelleme) ignorálják, vagy épen könnyelműen kárhoztatják; miután e tekintetben Hahnemann tana elvitázhatlan tény. Uraim! találják el csak az obiectiv, subiectiv illő specificus szert, (ez a lényeges conditió, ebben van a tudomány) és az evvel impraegnált golyócskák megteendik a hatást; noha a folyadékok ellen, ha ezek mint dilutiók használtatnak, nincs lényeges kifogásom; egyes körülményekben ezeket én is használom; de áta- lában legszívesebben gyógyítok golyócskákkal: obiectiv ezeket tartván legczélszerűbbeknek. Temperamentumomnál fogva nem oly könnyen esküszöm valaki szavaira; de annyi elvitázhatlan tények után hódolnom kell H-nak mind gyógyelvi, mind adagolási tekintetben, az adagolást illető csekély eltéréssel. A homoeopathiának további haladását soha senki sem fogja előmozdítani nagyobb adagolás, — hanem leginkább gyógyszertanunk
