Argenti Döme dr.: Hasonszenvi gyógymód és gyógyszertan kezdő h. orvosok és művelt nemorvosok használatára 1. (Pest)
Elméleti hasonszenv. Elméleti homoeopathia
79 életerőt, legtöbb esetben azonnal bő pzzadásba hozzák a szenvedőt, mely által gyulasztó tüzet vesztvén a vér, a beteg veszedelmen túl tétetik *). Ez tény, ismét egy elvi- tázhatlan tény annak bizonyítására, bogy az érvágás nemcsak nem szükséges, sőt következményeire nézve sokszor nyilvánosan ártalmas. — De térjünk most már vissza a „kis adagra“. Ismétlem: gyógy elvünk „hasonlót hasonlóval.“ Kik erre nem figyelvén szereink adását a régi mód szerint képzelik, parányi adagaink működését bizonyosan nem tapasz- talandják; **) nem tűz mellé, hanem viz mellé tevén megégett kezünket, óhajtott sikert nem látandunk; — és ily értelemben elleneinknek tökéletes igazuk van, hogy „a homoe- opathia semmi;“ mert csakugyan allopathicus elv szerint hánytatót, hashajtót, vagy bánni más szert hason*) E kifejezésemet: „gyuladásokban a vér tüzességgel bir“ ne kárhoztassa az orvos, hanem figyeljen arra, mikép én „nemorvosoknak“ szántam leginkább jelen munkámat és igy szükségkép azok nyelvén kellett Írnom. Egyébiránt tudományos alakban irt gyógytanokban is megtartatott e nevezet „gyuladás“ könnyebb megérthetés végett, nem pedig azért, mintha ez által a vér tüzes- ségét akarnák érteni a tudós szerzők, kikről rágalom nélkül nem mondhatjuk, hogy nem tudják, mikép a gyuladásnak nevezett betegségek a vérben rövid idő alatt képződött rostany (fibrina) túl- bősége által jönnek létre. **) így, nem látnok váltólázban a china, bujasenyvben a mer- cur kis adagának jó hatását, ha azokat elvünk szerint nem adnók; és mivel elvünk következtében szükségkép kell kis adagot adnunk: épen ezért káros a china, a higany elvünk szerint, de következetlenül allop. adagban adatva. A china nagy adagának következményei átalánosan ismeretesek. — A mercurra nézve Paracelsus (a bujasenyvről szóló iratában 2. kötet 181, es következő lapjain) egész sereg higany-okozta betegséget; Sachs (Handwörterbuch der pract. Arzneim. II. k. 79. 80. lap.) veszélyes szájfekélyeket; — Travers, Jäger, Dieterich (Hufelands Journ. 1838.) a higanykenőcs bedörzsölésétől szemgyuladásokat; — Schönlein (Spec. Pathol, und Therap. 3. k. 22. lap.) tüdő- és szívbetegséget; — Richter (Arzneim. 4. köt.) vérhányást, tüdővészt; Romberg (Lehrbuch der Nervenkr. 450. lap.) vitus- tánczhoz hasonló esetet tapasztaltak. — Hogy a csontokat s a test más részeit is megtámadja, Louvrier es Delpech orvosok átélésén bizonyítják stb.
