Argenti Döme dr.: Hasonszenvi gyógymód és gyógyszertan kezdő h. orvosok és művelt nemorvosok használatára 1. (Pest)
Elméleti hasonszenv. Elméleti homoeopathia
11 Ily módon minden belső gyuladások nagyobb sikerrel gyógyíttatnak hevítő szerek által, minden érvágás nélkül — hasonszenv. gyógyelv szerint. — Égetés okozta külső gyuladásokat, elvök ellen, pamuttal, szeszes hevítő szerekkel gyógyítják többnyire az allop. orvosok, igen helyesen; kisértsék meg a hevítő szereket belső gyuladások- ban is elvünk szerint kis adagban! fogadom, — kellemesen meg lesznek lepetve. Tagadhatlan, — az első nevelés, a szokás majd legyöz- hetlen hatalmat gyakorol az emberek munkálataiban. Orvosi gyakorlatom kezdetén, noha jól fölfogtam Hahnemann tanítmányát a gyuladásokról; — noha tudtam azt is, hogy gyuladásokban minden vérbocsátás mellett halnak a betegek, — mindemellett el nem felejthetvén Hufeland rettentő átkát azokra, kik gyuladásokat véreresztés nélkül akarnak gyógyítani, — nehogy elmulasztván az érvágást, az embergyilkolás mardosó érzete kinozza lelkemet, magam is érvágót tarték mindig zsebemben, eret nyitandó azon esetre, ha a beadott hasonszenvi szerek után rövid idő alatt bő izzadást, néhány óra alatt némi könnyebbülést nem tapasztalnának betegeim ; — de mind magam, mind pedig mások tapasztalásai után csakugyan meggyőződtem arról, hogy a vérbocsátás a nedvek legnemesbikének szükség nélküli pazarlása *) (máskép mi is eret nyitnánk! miután gyógyszereink hatását nem gátolná az érmetszés: ha ez már magában káros nem lenne); meggyőződtem arról, hogy valamint a viz, míg tűznél van, forr, és a forrás megsziin*) Hasonszenvi orvosokon kivül elismerték már többen az éi'vágás veszedelmét. Helmont a véreresztésről ekkép ir: „Egy gyilkoló ördög foglalt helyet az orvosi tanszékben; mert a vérbocsátást mint szükséges eszközt ajánlani az orvosoknak, egyedül ördög műve vala.“ Krüger Hansen szerint tüdőgyuladás- es minden gyulasztó betegségben a vérbocsátás szükségtelen. Dr. Oppolzer bécsi koródájában 1849. 15 beteg közöl csak háromnak vágatott eret tüdőgyuladásban, és ezeknek is nem legjobb sikeiie (Tenzler, Diss. de pneum. 1849). Dr. Pfrang (Österr. mod. A\ o- chensch. 1845. Nro 3.) közöl több gyuladást, melyeket dr. Skoda szerencsésen gyógyított érvágás nélkül hányborkővel. Ellen >< n Párisban 1808. dr. Broussais kedvelt érvágásával 219 tüdögyu-
