Argenti Döme dr.: Hasonszenvi gyógymód és gyógyszertan kezdő h. orvosok és művelt nemorvosok használatára 1. (Pest)
Elméleti hasonszenv. Elméleti homoeopathia
75. föl van lelve, a mint azt a szerencsés gyógyítások tanúsítják, melyek H. princípiumának valódiságát kétségen túlteszik. Ennél erösb argumentumot nem hozhatok a homoeo- patliia részére; és ki nem elégszik meg ezzel ? íme — a megfagyott vagy meghűlt tagok, ha melegre vitetnek, betegségbe esnek vagy élni is megszűnnek; ellenben hideg vagy jeges vizbe mártva, vagy hóba téve, hátramaradt baj nélkül élednek föl. A fölhevült ember, ha hideg vizet iszik, tüdögyuladásba vagy más bajokba esik; meleg s hevítő kávé, bor által valamint a hőségtől, úgy a szomjtól is minden rósz következmény nélkül megszabadul. A szakács nem mártja megégetett kezét hideg vizbe: félvén a rósz következménytől; hanem betakarja azt pamuttal, megáztatja égett borral, olajjal, vagy egyenesen a tiizhez közel tartja, és ezáltal javulást, gyógyulást tapasztal. Ve rat ram a chole- rát, belladonna a víziszonyt, china a váltólázat, mercur abu- jasenyvet, sulphur a rühet orvosolja, — és ki nem tudja? hogy az imént említett szerek, bizonyos adagban egészségeseknek adatva, azokban a fönidézett bajokhoz hasonlókat okoznak.Nem különben tapasztalhatni kivétel nélkül minden betegségben, próbálják meg elleneink bármelyikben, a többi hasonszenvi szer gyógyító tehetségét is; azért kik, mielőtt megvizsgálnák a dolgot, Ítélnek; kik egy tapasztalati tárgyban megvetik a tapasztalást, holott egyedül csak ez hozhat erről és így a hasonszenvröl is ítéletet, meghallgatást sem érdemelnek. A homoeopathia tehát az allopathiától nem abban különbözik egyedül, hogy itt nagyobb, ott pedig parányi adagban adatnak a gyógyszerek; hanem e két gyógymód közti lényeges különbséget a különböző gyógyelv teszi. De a homoeopathiának gyógyelvéröl soha vagy igen ritkán hallani szót! Kisebb nagyobb körökben, midőn egyógymód kerül szőnyegre, sokszor a legélénkebb vitatkozás tárgya egyedül „a megfoghatlan kis adag;“ holott lelke a dolognak a „hóm. gyógyelv;“ mert bámulatos erejet csak ennek köszönheti a parányi gyógyszer. Ugyan kérem mondják meg, ki tudná mostanig, hogy oly nagy ereje van a gőznek , ha ennek alkalmazási módja föl nem találtatik?! Hiszen a g<*z,
