Argenti Döme dr.: Hasonszenvi gyógymód és gyógyszertan kezdő h. orvosok és művelt nemorvosok használatára 1. (Pest)

Hahnemann életrajza

7) Azon tárgyak, melyekről jelen végrendeletemben nem teszek említést, melyeket betűrend szerint fél nem jegyeztem és magammal nem viszem Párisba, — az örökségi tömeghez tartoznak: örököseim közt barátságosan felosztandók.

8) Osztály alkalmával, örököseim valamelyikének be ne szá- mítassék azon ajándok, melyet tőlem kapott különösen.

9) Ha tán halálom előtt halna meg Louise, vagy Charlotte leányom, kiknek közösen bírandó házamat hagyományoztam; akkor a még élő birja egész házamat. Ha pedig mindketten élnének; ekkor halálom után szabad rendelkezésökre hagyom e nekik szánt vagyonomat.

10) Mindazon jegyzékeim, melyeket magam írtam és aláírtam és melyekben ennek, vagy amannak pénzben, vagy más ajándékban utólagosan hagyok valamit: codicillus gyanánt tekintendők és örököseim által végrehajtandók.

11) Remélem, miként valódi atyai szeretetemet, elegendőleg bizonyítja e végrendeletem — és e reményem nagy megnyugtatásomra szolgál. Ki tehát ezen végrendeletem bizonyos pontjával meg nem elégedve, pert akarna indítani: az, az örökség köteles részére szoritassék.

12) Végre — elutazásom végperczei közelednek... én Párisba utazom; hol elszigetelve azon világrésztől, hol annyit szenvedtem minden részről, igen szeretett nőm körében szerencsés és nyugalmas órákat remélek: miért is tökéletesen boldog házasságom kezeskedik. De mielőtt elutaznám, ezennel ünnepélyesen kijeleltem, miszerint leginkább nemes nőmnek loyalis kivánatát teljesítőm, midőn majd minden vagyonomat gyermekeimnek hagyományozom. Példátlan önzetlenség nemes lelkű nőm részéről. Neki köszönhetik gyermekeim, hogy majd mindent, mit oly keservesen, megfeszített szorgalommal kerestem, nekik hagyok. Én csak 12,000 tallérral utazom Párisba és nőmnek határozott kívánsága szerint ezen fölül nem viszek oda semmi egyebet, mint fehérruhaimat, orvosságimat és néhány okvetlen szükséges értékes holmimat.

81 éves vagyok; orvosi praxisomról lemondani, . . . pihenni kívánok; . . . vagyonom gyarapítására nem gondolok. — Azonban mélyen áthatva imádott nőm iránt tartozó hálaérzettől, ki engemet megbecsülhetlen boldogságban részesít, nemcsak azért, mivel vele élnem valódi élvezet, hanem egyszersmind azért, mivel gyermekeimről is gondoskodott: szoros kötelességemnek tartandom, ezután nőmet is szerény tehetségem szerint boldogítani. Ennélfogva, minden nálam levő ékszeremet, minden vagyonomat, miket magammal Párisba viendek, nőmnek hagyományozom. Halálom esetében házamban történendő pecsételés iránt szigorú óvást teszek; hogy nőm semmiről se számoljon, határozottan akarom; szóval világosan meghagyom , hogy családom köréből senki se bátorkodjék nőmet meg66