Argenti Döme dr.: Hasonszenvi gyógymód és gyógyszertan kezdő h. orvosok és művelt nemorvosok használatára 1. (Pest)
Hahnemann életrajza
55 melyeket Köthenben készített és végrendeletileg legfiatalabb leányának hagyott, oly föltétel alatt, hogyazok csak néhány év lefolytával nyomassanak ki. E határidő már elmúlván, 1856-ban a „Presse“ szerint H.-né PárisbólNémethonbauta- zott dr. Böninghausen-hez, kire e munkának kiadását bizá, melynek megjelenését mindenki közölünk feszült figyelemmel várja, Nem rég (1857) olvasám, hogy a fiatal dr. Böninghausen Párisba tette át lakását, nőül vevén el H.-nak fogadott leányát Bohrer Zsófia kisasszonyt; — igy annál többet reméltünk; e munka azonban mai napig meg nem jelent. Voltak ugyan Párisban az orvosok közöl többen, kik H. tanát pártolák, mielőtt mesterök ide érkezett volna; de mint mindenütt, úgy Párisban is nagyobb számmal létezé- nek szokásos emberek, kik eleinte szintén csak a közönséges modorban játszák ellenséges szerepüket. Ezek közöl itt is némelyek azt koholák, hogy „a homoeopathiában csak a diaeta használ;“ mások ismét, hogy „itt a képzelődés vagy a hit boldogít, mert szerintök a homoeopathia semmi, vagy hogy kedvencz szójárásukat használjam: nihilismus;“ mig többen egész nyugalommal azt hirdeték, miként „e gyógymódról, mint elsorvadt eszméről, már senki sem beszél“ sat. Ily értelmű röpiratok, hasonló czikkek jelentek meg a hírlapokban is és egy szerkesztő sem merészelt ez ügyben máskép nyilatkozni, nehogy a közvélemény, divatozó orvosi tekintélyek ellen nyilatkozván, előfizetőinek nagyobb számát maga ellen izgassa. Mindezen kellemetlen viszonyok meg nem zavarák H-nnét. Az öreg Aeskuláp pedig, ki egyedül szeretett nejének kívánságát teljesítendő, fáradt lelkének nyugalmat keresendő, tette át lakását a nagy városba és itt egészen visszavonulva akará tölteni végnapjait; ilyetén viszonyok által megedzve, most már egész nyugodtsággal az isteni gondviselésre bizá szent ügyét: nem sejdítve, mikent elmés neje máskép tervez alattoinban. H-nné Párist ismerte; tisztelet- teljes külsejű, még mindig élénk férjének alapos tudományában bízott; ezeknél fogva nem kételkedett azon, hogv a párisi magas aristokratiának nagy részé felkarolandja a
