Argenti Döme dr.: Hasonszenvi gyógymód és gyógyszertan kezdő h. orvosok és művelt nemorvosok használatára 1. (Pest)
Hahnemann életrajza
23 Uj gyógyrendszeréiiek ügyét Lipcsében akará kivívni a nagy férfiú; itt óhajtott gyógytanának oly állást szerezni, minőt élvez az álladaloin részéről az allopathia: független tanszéket az egyetemben, szabad gyakorlatot a hasonszenv terén, hogy innét terjedjen jótékony tana világszerte, maga-nevelte tanítványai által. E nyilvános törekvése egyedül (nem is bocsátkozván mélyebben a dolog érdemébe), — nyilvános föllépése, mondom, egy tapasztalati tárgyban, nem bizonyitja-e elegendökép H. tanának valóságát?! Ki tollal és tudománynyal eddig is nemesen har- czolt, — most pedig tanítani, nyilvánosan gyógyítani kívánt, mindenki mély tiszteletét, szives elismerését megér- demlette volna. Hiszen hamis (!) tanának megbuktatására épen az szolgált volna logicai eszközül, mit H. maga ellen (!) sürgetett: a nyilvános gyógyítás! Öt kellett volna azonnal első föllépése alkalmával teendő próbákra kényszeríteni, a logicának azon axiómája szerint, miként „tapasztalati tárgyban nem döntheti el az igazságot semmiféle egyedül elméleti argumentum“, ha tana a priori nem tetszett; ellenei azonban félrevetvén minden tapasztalati adatot, éretlen élezeket használtak fel — H. eszméjének kiküszöbölésére, utánzásra méltó gyógymódjának elnyomatására. Ily méltatlan bánásmód mellett elsorvadnának, elvesznének tán örökre, vagy legalább is hosszabb időre a legszentebb eszmék, ha más részről lelkiismeretesen nem ápoltatnának! És ki nyögné meg e kiszámíthatlan vesztesen kitűnnek Jahr, Noak és Trinks terjedelmes és fáradságos dolgozatai. H.-nak ezen gyógyszertana legszükségesebb egy h. orvosra nézve; e nélkül, daczára jeles physiol, és pathol. stb. tudományának, senki sem lehet ügyes h. orvos. Igen helyesen jegyzi meg dr. Fleischmann Bécsben 1856-ban a homoeopathia történelme tái'gyában mondott beszédében: miként H. idejében több chronicus betegség gyógyítása sikerült, mint jelen időnkben; mivel most inkább arra törekszenek a b. orvosok, hogy a természettudományokban haladjanak, mint arra, hogy minden gyógyszer specificus erejével lehető legnagyobb .pontossággal megbarátkozzanak. Kendén van, hogy a homoeopathiának tudományos kikepezesén dolgozzunk, de úgy, hogy az annál szebb és nemesb gyümölcsösei kínálkozzék.
