Argenti Döme dr.: Hasonszenvi gyógymód és gyógyszertan kezdő h. orvosok és művelt nemorvosok használatára 1. (Pest)
Hahnemann életrajza
17 Hát a czitromsavanyt jobban fogja tűrni ? íme — már nevének hallatára is örömét s escleklését árulják el arczvonásai; - pedig mily közönyös volt mind az egyik, mind a másik iránt egészséges állapotában! Szóval, — sokkal gerjedtebbek a betegségben minden, még név szerint nem is ismert, az élet fentartására vonatkozó erők. Mily roppant adag kell húslevesből a végre, hogy attól egészséges ember hányásra gerjedjen! S ime — a forrólázban szenvedőnek elég annak megszagolása, — tán a csöppnek milliomad része — mely a szagideget megérinti. Ám fogják-e most már látni, mily csekélynek, mily véget lenül parányinak kell valamely gyógyszernek lenni, hogy a beteg testet meghatolja? Igenis — meghatja azt erősen, és ha elvein szerint jól választatott, ekkor a legnagyobb acutus betegség többnyire pár óra alatt engedend vagy szelídülend, és ez minél gyor sabb lefolyású, annál hamarabb nyer érezhető segélyt a parányi de hasoningerü gyógyszertől. Az idült — chronicus — betegségek sem igényelnek nagyobb adagot; itt azonban ennek jótékony hatása hosszabb idő alatt tapasztalható. Kinek ezen néhány átalános intelem elég, az át fogja látni, el fogja nekem hinni, ha bizonyítandom, hogy különféle szélhü- désben segítettem a „szépnőnye“ igen finom higitatának több heti beadásával, — el fogja hinni, hogy nem egy idült idegkórt, vér- daganatrai hajlamot gyógyítottam ki ugyanannak egy milliomad részével. Midőn igy az alkalmas gyógyszer kis adaga használ, mi ként valóban használ, — mily fontos ellenkező oldalról azon körülmény, hogy ha netán helytelenül választatott volna, ily csekély adag ritkán okozhat oly sulyosbodási változásokat, melyek maguktól el nem múlnának, vagy melyek valamely ellenszer csekélységétől meg nem szűnnének*). Mindezen fáradozásai mellett a nagy férfiak közönséges sorsát H. sem kerülheté ki: bokros érdemeiért az elfogult gyarló emberek rágalmát, kik minden kimélet nélkül az irigység kigyófogaival kezdék rágni megérdemlőt! jó nevét. Nevezetes!» ellenei jótékony gyógymódjának gátolására más gyengébbeket tüzeltek fel, kik aztán minden további megfontolás nélkül, mint gépek, mestereik által vezettetve, H. szent ügyének romokba döntésére mindent *) Valóban kár, hogy az e részbeni folytonos tárgyalásokat Huf el and halála raegszakasztá! (Hufeland 1762-ben született, meghalt 1836-ban; igy hét évvel volt fiatalabb, és hét évvel halt meg hamarább, mint Hahnemann.) Ha Hufeland még néhány évig élt volna, most Berlinben hasonszenvi tanszék már léteznék. Hiszem azonban, hogy az igazság napfénye a sötétséget el fogja idővel egészen oszlatni. Argenti Ha»ongz. Gyógy. I 2
