Arányi Lajos: Orvosgyakorlati tanulmányok a mellür zsigereinek táj- és leiró bonctana köréböl némi, az orvosi rajzok célszerü elkészítésére vonatkozó útmutatással (Buda, 1865)

latban, s ha ezt oly híven, mint valósággal látja, lerajzolná, valóságos torzalakot tüntetne eló, mi sokkal kevesbbé történik meg, ha legalább hétszerte oly messzire ül a rajzoló ember, mint a mily magas a rajzolandó álló ember; segíthet egyébkint a lerajzoló magán, ha geometrice megméri a lerajzolandónak fejét s homlokát, orrát stb., továbbá nyakát mellkasát stb. s az ekkint nyert biztos pontok közé rekeszti rajzát.

A mily gyönyörű és ajánlatos a távlat és annak egyik faja a kurtázlat, a művészeti tárgyaknak. p. egy oszlopdús csarnok vagy valamely dóm belsejének előállításában, oly kárhoza- tos azaz fogalomzavaró a komoly tudományos tárgyaknak leábrázolásánál, mert akár épitészeti, akár bonctani tárgyaknál nem a tetszőleges, hanem a valóságos vagyis a geometricus térimét kell előállítanunk. Az épitész conventio útján mindig egy bizonyos (természetellenes) távlatban ábrázolja le tárgyait, a boncoló, midőn egyátalában nem kerülheti a távlatot, kénytelen kurtatot előállítani, de akkor oly messze álljon a lemásítandó tárgytól, a mennyire látereje csak engedi, mert annál csekélyebb a kurtát, minél hegyesebb szegletben, azaz minél messzebbről jőnek a leábrázolandó tárgynak sugárai a rajzolónak szemeibe, mi in concreto akkor történik meg, ha 12-szer, vagy 10-szer, vagy leges-legalább 7-szerte oly távol áll, mint a milyen a lerajzolandó tárgynak magassága, mint már fön- nebb említém.

Azért emelém ki mindig a távlat alatt keletkező megrövidül ést vagy megkurtulást, mert ezen tünemény a távlatnak legszembetűnőbb jellege, s ezért nevezik is a festészek a távlatot más szóval olaszul scorzo-nak, németül Skurz-nak, mit magyarul röviden kurta t-nak lehetni mondani.

Lehet-e bonctani tárgyak előállításánál a kurtatot egyátalában kikerülni?

Fájdalom nem lehet, nevezetesen:

a) midőn az állat s az áll alatt fekvő részleteket akarjuk mellűiről tekintve előállítani; mert ekkor a fejet hátra kell vetni, s ekkor az arc egészen kurtatba esik,

b) midőn a honalji képleteket, midőn

c) a medence kivájulatait és combcsont nyakát, midőn

d) a térdhajlatot (régiesen a horgas inát), midőn

e) mellűiről a bonctani értelemben vett lábot, s végre midőn

f) a gátot ábrázoljuk, ez utósónál az altest jut t. i. kurtatba, nem különben a mell és a fej, de mind eme említettem esetben

50