Arányi Lajos: Orvosgyakorlati tanulmányok a mellür zsigereinek táj- és leiró bonctana köréböl némi, az orvosi rajzok célszerü elkészítésére vonatkozó útmutatással (Buda, 1865)
-—'I 4 §— Mielőtt a szív táj- és leiró bonctanának tárgyalásába kezdenék, szabadjon a kevesbbé avatottat azon bal fefogásoktol felszabadítani , melyekbe a kezdő rendesen be szokott sodortatni. Egy orvos sem fogja ugyan a szívet úgy képzelni, mint azt a kártyafestő ábrázolja, de hiszi bizonyos boncképek által tévútra vezettetve egynémely, hogy a szívcsúcs oly egyenesen csüng le, mint azt a kártyaszív mutatja, pedig: 1) A szívcsúcs rézsut áll, a középhossztol t. i. ki balfelé és kissé lefelé irányozva, mint azt az I. ábra mutatja, melyen is A a szívcsúcs. Hiszi továbbá sok orvos (újonc, nem újonc, mindegy), hogy val (mint még mai napig) néhány íantételen, lígynevezett theisis-eken kívül némi egy-két ívre terjedő értekezés is nyomatott ki, de minthogy a fiatal tudósnak korától annyi szakavatottságot és írói képességet nem lehete követelni, mint lovagiasságot, vagyis áldozat-készséget, fogta magát valamely inkább tanult, mint vagyonos ember , és megkínálta a fiatal zászlóst egy munkával, hogy azt t. i. uriasan állítatná s adatná ki, rendesen a bőkezű kiadónak rézremetszett arcképe is diszesíté a könyvet, melynek elején saját értekezése, közepén a me- caenásilag kiadott munka , végén pedig a theses-ek díszelegtek , s igy a kiadóé volt a dicsőség, a szerzőé meg a nyomdászé az anyagi, a közönségé pedig a szellemi haszon. Mig a muzákra, p. Thaliára, Terpsichorére telik: addig Minervára , vagy Aeskulap vagy Podalirius tiszteidére is maradna mindenféle Ínség dacára még egy erszényke sékel (siclus), de miután másnak érszényével parancsolni — szelidebben mondva disponálni — nincs jogomban, de még pél- dálózgatni sem igen lovagias: kettőt mernék még ajánlani, az egyik az volna, hogy miután szeretett ügyfeleim, kik e lapokat tartják s igy az irodalmat némileg nélkülözhető pénznek áldozatával pártolni képesek, oly körökbe járatosak , melyekben századunk kedvence: a Confort otthon érzi magát, kisértsék meg amúgy rizikóra veszedelmes vagyonos heteiknél némi módosításokkal azt, mit Párisban egy tudományos ember nem rég tőn , ez t. i. a 24 éves vérköpős Piérre L’Assasin-t arra vévé , hogy 80 millió fránkját egy (tudományokkal is foglalkozó) társulat számára hagyja, — a fiatal elhalt, s a 80 miliő a társulaté lett; a pogány időkben fogadásokat tevének a betegek (miről a sok tabula votivalis tanúskodik), hogy annyi s annyi pénzt szánnak, ha fölgyó- gyulandanak a bálványok dicsőségére, némi módosítással a kereszténység is követé ezen ártatlan, és az életi erélyre tagadhatlanul fölserkentőleg ható eljárást; ha tehát az orvos betegének azt mondja: atyafi ! én téged a jó ég segélyével talpra állítalak , de te is hozz bezzeg áldozatot, s azon pénznek felét, inelyt az X. fürdőbeni lábbadozásod idején eljátszani szándékozál add a szerinted kínszenvedő emberiség javára megirt, de pénz szűke miatt ki nem adható magyar orvosi munka kinyomtatására! . . . nem éppen nagy fát mozgatok ezen indítványnyal , mert a jó orvos oly befolyásdús , mint a jó pap ! A másik , a mit ajánlok és most a magam háza előtt söprök, abban áll, hogy írjunk rövid de könnyen megérthető monographiákat az orvosi lapokba és tiszteletdíj fejében nem pénzt, hanem mintegy 600 példányt fogadjunk el egy-két ívre terjedő cikkünkért, melyet pénzzé tehetünk, ha gyakorlati haszonnal bir, mivel az írott malaszt után szomjazó tanulóság mohón veszi azt, főleg ha ócsó is az említett monographia ára, például ha íve 10—15 krajcárnál többre nem rúg, s ha csak még egyszer ennyibe s nem többe kerülnének a mellékelendő rajzok, melyektől csak érthetőség kívántatik, nem pedig fényes pompa. Egy régi-régi magyar közmondás azt tánácsolja: „ha jobbítani akarsz jobbíts, de a jobbítást magadon kezd“, én e közmondásnak hódolván megkezdem az indítvány foganatosítását, s ha megbuknék a szívről szóló , több év során lassankint föl-fölépítgetett monographiám, akkor avval vigasztalom magara, mint már fönn pengettem, hogy: „multa renascuntur quae jam cecidere“.
