Arányi Lajos: A kórbonctan elemei gyógygyakorló és törvényszéki orvosok számára sokratesi modorban tárgyalva (Buda, 1864)

Második rész. Különös kórbonctan - Első könyv. A kórodai orvostanra (medicina clinica) vonatkozó bonctani adatok - Második fejezet. A mellür- és a benne foglalt zsigereknek bajai - 2. A légzési szervek bajai

64

270. Mit kell kórodailag e bajról megjegyezni ?

1) hogy gyorsan támad;

2) hogy fuldoklási tünetek közt gyorsan elölheti az embert.

271. A gőg melyik részét fedik el a gümös fekélyek ? Hátsó részét; az eféle fekélyek oly külemmel

bírnak, mint a bélben előfordulók.

272. Szokta-e a gög-giimő egymaga elölni a beteget? Nem, mert mindig tüdőgiimő is van e bajjal

párosulva *).

273. Mily kórodai fontos tünet mutatkozik mind a gumós , mind meg a bujasenyves gőgfekélynél ?

Idült rekedtség.

274. Mi megjegyzendő a bujasenyves hegekről?

Hogy elsorvasztják, elgörbítik, göröncsösen és redősen eltorzítják a gögfedőt, minek követköz- tében olykor gőgfedőelégtelenség vagyis zárhatlan- ság áll be.

275. Mit érteni a p e r i l ar y n g i t i s alatt ?

Azon lobot, mely a gőgporcok körötti kötszövetben (kívül s belül) szokott nagy tályogképzéssel keletkezni, s melynek genyes bennéke a gőg porcait elszuhosítja és sorvasztó láz szításával öl.

<f) Midőn a hullában (fölötte ritkán) csupán gőgfekélyt találunk tüdőgümő nélkül: akkor semmi esetre sem gümős, hanem alkalmasint bujasenyves indűlatu a fekély, mit különben csak a kortörténet határozhat meg.