Arányi Lajos: A kórbonctan elemei gyógygyakorló és törvényszéki orvosok számára sokratesi modorban tárgyalva (Buda, 1864)

Első rész. Általános kórbonctan - Első fejezet. Az eddig ismert kóroknak rövid bemutatása - Bevezetés - A kórok fölosztása, metastasis, metaschematismus - A. A helybeli fajok felosztása

19

61. Melyik azon zsiger, melyben leggyakrabban akadunk gümöre ?

A tüdő.

62. Mely átalakulások ismertetnek a gümönél ?

1) az elgenyedés, mit odavetöleg elpu- hulásnak is hívnak;

2) az e 1 h á j u 1 á s vagyis elmészpépesedés , a gümö t. i. pomádéhoz hasonló, mészfehér vagy kissé sárgáló fehér péppé változik el, ezen pépben sok a mészsó és az epefagyai Qcholesteariri) ;

3) az elmeszesedés, azaz: száraz mész- tömegekké való változása a gümönek;

4) az eltöpörödés vagyis elavulás, azaz : köröm- vagy szaruhoz hasonló államu , szür- késfeketés tömeggé történő összezsugorodása és mintegy kiszáradása a gümönek, különösen a szürkének, holott az említett három átalakulásnak a sárga gümö van alávetve.

63. Mely átalakulás leggyakoriabb a gümönél?

Az elgenyedés , mely ekint történik : az eredeti gümös lerakodmány kellő közepében elpuhul, azaz: mint mondani szokták, genyesen olvad, — ezen olvadás a lerakodmány körülete (

peripheriája) felé iparkodik; — miután az egész lerakodmány genyesen szétbomlott, a szomszéd ép részletekben izgatag állapot és lob szokott fejlődni, eme lobnak terménye csakhamar sárga gümő-gyurmává válik, ekkor az eredetileg genyesen elpuhult gümőlerakod- mány a nyákhártyákon az u. n. elsöleges fekélyt {ulcus primarium), a zsigerekben pedig, főleg a tü2*