Arányi Lajos: A kórbonctan elemei gyógygyakorló és törvényszéki orvosok számára sokratesi modorban tárgyalva (Buda, 1864)

Előszó

szén silány. Figyelmeztetem másodszor a netaláni gáncsolót, hogy a törvényszéki orvos- tanba vágó és eme kis kátémba foglalt cikkeim csupán olyanok, melyek kórbonctani alapra építvék, s igy nem csak hogy helyén nem volna könyvem határaiba orvostani cikkeket becsusztatni, de még kötelességem is, mert a törvényszéki orvos tannak ide vonatkozó adatai merő lemmák, azaz más tudományban (t. i. a kórbonctanban) bebizonyított tételek.

Azon kérdésre, hogy miért irtani könyvemet kérdésekben , azon fölvilágositással szolgálok, hogy a kérdésekbe foglalt munkában a) a kérdés mintegy cime lévén a reá következő rövid tárgyalvánvnak, ébren tartja mindig az olvasó figyelmét, b) miután elvileg rövidre kell a kérdéseket formulázni, sok időt gazdálkodik meg az olvasó, nem lévén kényszerülve hosszú sallangos körmondatoknak időpazarlással járó átgázolására, c) a ki kórbonctani olvas, az nem mulatságot, hanem eleven tanulságot keres, még pedig a szó szoros értelmében vett betanulandó tanulságot, legyen az olvasó bár növendék, bár okleveles orvos; hogy pedig a betanulást a kátéféle alak igen megkönnyíti, mutatja a tapasztalás, tanúsítja