Apor Péter: Metamorphosis Transylvaniae (Budapest)
Függelék
gyón rokonszenves képe domborodik, színesedik elénk. „Metamorphosis“-a elsőrangú kultúrtörténeti forrás, amelynek jelentőségét emeli, hogy a vázolta korokból igen kevés egyéb írott emlékünk van, tárgyi emlékünk (ház, bútor, kép, szobor, metszet, iparművészeti tárgy) is igen kevés, úgy hogy a korkép megbízható rekonstrukciója fölötte nehéz. De írása nemcsak a történettudományt érdekli, hanem igen eredeti, őszinte, jóízfí, kedélyes előadásánál fogva a nagyközönségnek is igen kellemes, egyben szórakoztató és tanulságos olvasmány. Nyelvét, bár kikezdte a hanyatlás százada, a latinizmus és egyéb akaratlan idegenszerűség, nagy kifejező erő és zamatosság tünteti ki. Sok gyökeresen magyaros kifejezést őrzött meg, amelyek a közhasználatból azóta kikerültek, de megérdemlik az új életet. (A legavultabbakat, az idegen kifejezésekkel együtt, kis szójegyzékben magyaráztuk meg, hogy a munka közérthetőségét fokozzuk). A munka akadémiai kiadása a lefolyt 60 év alatt teljesen elfogyott, s úgy véltük, hogy épp a mai időkre való tekintettel hasznos szolgálatot teszünk, ha, alapúi vévén a Kazinczy Gábor kiadást s — kézirat hiányában — meghagyván az igen ingadozó helyesírásban is az ő közlését, újra köny- nyen hozzáférhetővé tesszük ezt a kedves emlékiratot. Et haec meminisse juvabit. Jól fog esni emlékeznünk régiekről. A haladás sohasem jelentheti a régi, tápláló gyökerek elvágását. * Apornak nagy hasznára volt munkája megírásában atyjafia: Cserei Mihály. Sokszor csaknem szó szerint átvette az ő tudósításait, melyek a szem- és fültanuság értékével jeleskednek. Illik tehát, hogy pár sorban az ő emlékét is fölelevenítsük. Miklós várszéki és nagyajtai Cserei Mihály ősi székely nemesi családból született Rákoson, 1668 október 21-én. Teleki Mihály íródeákja, Thököly híve volt, de azután áttért a császár (I. Lipót) hűségére s nagybátyja Apor István mellett viselt különféle tisztségeket. A kurucoktól sok zaklatást szenvedett. Majd csíki főkirálybíró s tartományi biztos lett, de elkeseredve visszavonult gazdaságába s igen érdekesen, bár éppen nem elfogulatlanul írta meg Erdély történetét I. Apafi Mihálytól 1712-ig. Munkáját a Nemzeti Könyvtár szép régi kiadásából ismerjük, de ez is megérdemelné az új köntöst, éppúgy mint a Bethlen Miklós memoárja, mert a nagyközönségnek ma már szinte hozzáférhetetlen ritkaság. Mi Csereinek csak azon helyeit és változatait közöltük, amelyeket Apor nem olvasztott be emlékiratába; egyébként [-] jellel tüntettük föl azokat a helyeket, amelyeket Apor Csereitől csaknem szószerint vett át. Wildner Ödön.
