Apor Péter: Metamorphosis Transylvaniae (Budapest)
Tizenegyedik czikkely. Az erdélyi régi tisztességekről
Mikes Mihály, főkirály bírája gróf Kálnoki Sámuel; Csíknak, Gyergyónak főkapitánya vala gróf Apor István, főkirálybírája Henter Benedek, Marosszéki főkapitány vala gróf Bethlen Sámuel, főkirálybíró Sárosi János, Aranyosszékben Toroczkai István volt az főkapitány, és Szilágyi András volt az főkirálybíró. Az Székelységen is csak az oda fen leírt amnistialis gratia után kezdének lenni csak főkirálybírák. Ugyan az Székelységen voltának vice-kapitányok, vice-király- bírák, nótáriusok, perceptorok, hadnagyok, vice-hadnagyok, zászlótartók, hadi- bírák, szállás-osztók etc. Az főkapitány csak az hadi dolgokat folytatta az vicekapitánynyal és hadnagyokkal, az főkirálybírák penig az vicekirály- bírákkal és nótáriusokkal csak az törvényes dolgokat és egyéb politicumokot. Mikor az főkapitány táborban ment, bizonyos embereket, legfeljebb Háromszéken százat (elhiszem, az több nemes székekben is proportionaler) az táborozásból megmenthetett, az kik neki fizettek; hasonlóképen voltának mentségesi az vice-kapitánynak, hadnagyoknak, vice-hadnagyoknak, s zászlótartóknak, és az mintegy hópénz gyanánt volt. Voltának penig mind lovas mind gyalog hadnagyok, az gyalogokot darabontoknak hítták. Az főkirálybírónak felényi mentségese volt mint az főkapitánynak ha táborban nem ment, mert rendszerint táborban nem ment, hanem akkor, mikor az főkapitány vagy beteg volt vagy egyéb foglalatossági voltának, az mely miatt táborban nem mehetett: akkor az főkirálybírónak voltának annyi mentségesi, mint táborozásnak idein mikor jelen volt az főkapitánynak szokott vala lenni; az mennyi mentségese volt penig az főkirálybírónak mikor táborban nem ment, az főkapitánynak is, mikor ő is táborban nem ment, csak annyi volt. Az régi szabadság szerént az királybírája avagy az fő királybíró megdullathatta az főkapitányt, de az főkapitány nem dullathatta meg az főkirálybírót. Az hadnagyságok bizonyos falukból állottának; ugyanazon faluk lovasainak avagy lófő-rendeknek lovashadnagya volt, az gyalogoknak penig avagy darabontoknak gyaloghadnagya és az többi tiszti. Az vice-királybíróknak, mivel táborban sem tartoztak menni, mentségesek sem volt, ha csak az főkapitány ex speciali gratia nem engedett, mert szabadságában volt. Az nemességnek, az első rendből állóknak külön hadnagyok, vice-hadnagyok és zászlótartójok, zászlójok is külön volt; de azok az magok zászlóján kivűl strázát állani, portára menni nem tar- toztanak, hanem mindenkor az főkapitány körül voltának. [Tizenkettődik]
