Apor Péter: Metamorphosis Transylvaniae (Budapest)
Tizedik czikkely. Az régi erdélyiek temetésiről
igen szép lassan; az megholtnak fiai voltának, az apjoknak az fejihez állottának, és az egész temetés alatt ott állottak talpon, az keserves asszonyok penig nagy sirással, zokogással s jajgatással jöttének ki, s kivált az felesége s leányi; azokot az gazda az koporsó mellé ültette, s azok koporsóra borulván, ott siratták. Ha koporsóbétételkor jelen voltak felesége és leányi, szintén olyan pompával vitték az keserveseket. [Ha férfi temetése volt, az szolgák, feketében mind, az lábánál állottának végig, ha penig asszony, az frajok gyászban, burokban állottának az temetés végiig az lábánál, és ott siratták végig, bédugván szemeket.] Ezek után az catholica soknál elkezdődött az énekes szent mise de requiem, más vallásuaknál az könyörgés és predicátio, az predicátio után minden az lábánál állottának végig, ha penig asszony, az frajok gyászban, burokban állottának az temetés végiig az lábánál és ott siratták végig, bédugván szemeket. Ezek után az catholicusoknál elkezdődött az énekes szent mise de requiem, más vallásúaknál az könyörgés és predicátio, az predicátio után minden valláson rendszerént az deák oratió, az oratió után voltak a búcsúztató versek; azokot vagy valami szép saavú két gyermek mondotta, vagy valami jó szavú deák; ott elbucsuztatták feleségitől, gyermekitől, atyafiaitól, barátitól etc. Mikor ezek mind véghezmentenek, az hintókot már az gazdák az szín eleiben állítván, az deákok, papok elől megindúltanak, azok után voltának az trombitások és török síposok, egy verset az deákok énekelte- nek [más verset az trombitások és török síposok futtának, de azoknak temetésre olyan keserves nótájok volt, hogy még az férfiakot is sírásra indították, az asszonyokot penig épen zokogásra.] És mind az deákok énekeltenek, mind ezek fútták épen az temetőhelyig, ott is mindaddig, valamig az testtel elérkeztek és letették, az keservesek is elérkeztenek és az testet körül ülték. Ha az temetőhely távul volt, az testet azon szekeren vitték az kit oda fel leíránk, ha penig az temetőhely közel volt, hat vagy nyolcz ember az testet rudakon vitték. Ha az temetőben templom nem volt, ott is szintén úgy mint az háznál, hasonló apparátussal színt csinál- tanak, és abban volt az isteni szolgálat; ha penig az temető templomban volt, ott, kivált az catholicusoknál, nagy czifra castrum doloris volt, azon sok gyertya, symbolumok, czímerek, versekkel írott charták, s abban tették az testet. Az török síposok és trombitások után mentenek az urak hintái, azután ment az község, az község után vezette két-két ember az czifrán felöltöztetett paripákot, azután mentenek az férfi keservesek hintái, az férfi keservesek után mentenek lóháton az test előtt az fen említett két pánczél[ban]
