Apor Péter: Metamorphosis Transylvaniae (Budapest)
Tizedik czikkely. Az régi erdélyiek temetésiről
gyertya, úgy szintén az lábánál. Mikor koporsóban tették, az koporsónak az fenekire némelykor tettek gyalu alól kihullott forgácsot, némelykor hamut, azt szép gyolcs lepedővel bécsinálták vagy bévarották, az feje, könyökei, dereka, lábai alá szép fejér matériából vánkosokat csináltak, a koporsóban úgy tették bé osztán az testet, az süveget az feje mellé az koporsóban bétették. Láttam másutt is, de kivált az magunk temetőjiben, a régi posonyi süvegeket, és ha harczon esett el, veres posonyi süvegben temették el az olyat, de az selyem volt s nem volt kivágva együtt is. Egy-két drága gyűrűt is temettek el az kezin. [Az asszonyokot többire mind fejér szoknyában, válban, előruhában öltöztették fel, koporsóját kivűl az nagy rendeknek fejér bársonynyal vagy tafotával, az alább valóknak fejér gyolcscsal vonták bé. Az házas férfiak koporsóját, kivált az urakét, fekete vagy setét megyszin bársonynyal, az alábbvalókét fekete bakaesinnal,* *) az ifjú legényekét zöld kamukával vagy tafotával, sőt az nagy urfiakét zöld aranyas matériával, az egész koporsót sűrű bokrétákkal, oda varva az koporsó fedelihez, megrakták, az koporsó közepire tisztitó-seprű forma tollat bársonyban varrva szegeztenek. Az kisasszonyok koporsójára is fejér selyem matériát, az alábbvalóknak fejér gyolcsot vontának koporsójára, s az egész koporsó fedelit, oldalát sűrűn virágokkal, koszorúkkal megrakták.] Az catholicusoknál mindenütt az koporsó tetejin más szín matériából kereszt volt. Az asszonyok ujjaiban felesebb gyürűköt temettenek, sőt némelykor medályt, nyakszorítót, még aranylánczot is. Mikor penig idegen helytt holt meg valaki, és hirtelen az koporsóra való bársony vagy matéria készen nem volt, az koporsóra valami szép portai szőnyeget tettenek. Az fen megírt koporsóbetétei után az társzekér készen volt, az koporsó alá feles tövisfát tettenek, hogy az test ne rázódjék, az koporsót arra tették, az társzekeret penig küljel fekete posztóval béterítették, az még az kerekeit is béfogta, s az földön jó bővön vondozódva leért. Mikor osztán mindenképen készen voltak, az deákok és papok legelői mentenek, azután az urak, főrendek és az község ment, azok után ment az szekér az testtel; ha felesége volt, az hintóbán késérte, de az bőrököt mind lebocsátották; ott voltak az gyermekei, és ha feles asszony atyafi volt jelen, azok is mind hintóbán, de az bőrököt lebocsátván, úgy késérték. Az fekete posztónak az szélyit kétfelől hat legény fogta, ha catholicus volt, hat szövéndeket is vittenek kétfelől, és így ének-szóval kikésérvén az városból, az keserveseknek némely része akkor visszament, úgy késérők is, az testtel az háza felé indultának, és eleire hirt tévén az olyan faluknak, az mely faluk az megholt úr vallásán voltának, onnét az papok és deákok majd az határszélyig az test eleiben [jöttének,] *) Csereinél: „bagaziával“.
