Apor Péter: Metamorphosis Transylvaniae (Budapest)
Tizedik czikkely. Az régi erdélyiek temetésiről
jára a Gubernátornak lévén egy tréfás Markalfja,*) Piszli nevű, jó idein alattomban hosszú vastag vasszegeket csináltatván s patkóverő lévén kezében, azokat rendre úgy verte fel egymás után, s úgy is nehezen hágott; de mikor szintén le akarja volt venni az egyetmásokot az fa tetejiről, épen leesik vala, az urak is az vár ablakjaiból, az közel állók is nézvén, megijedtenek volt hogy leesik s szörnyű halált hal, kivált az asszonyok jajgatni kezűének, mindazáltal az környűlállók biztatni kezdették s az fa alá állottának, hogy haugyan leesik, megkapják, s úgy szállott le az fáról az egyetmássál együtt.] TIZEDIK CZIKKELY. AZ RÉGI ERDÉLYIEK TEMETÉSIRŐL. ikoron valamely úri ember megholt, azoknak feleségek, ha szintén fél esztendeig el nem temetheték is a férjeket, az mely házánál volt akkor mikor megholt az ura, onnét másutt való házában vagy jószágában nem ment; még ott is ki nem ment az udvarra, sőt asztalhoz sem ment ki mint azelőtt, ebédre, vacsorára, hanem csak ben ült s ott evett. Az mely házban megholt az ura, oda sem ment bé még az temetés után is, sőt az jámbora az asszonyoknak teljes életiben sem ment abban az házban.] Mikor valamely ur, házán kívül, kivált valami városon megholt, azt rendszerént harmad-negyed napján koporsóban tették, akkor éneknél s predicatiónál egyéb nem volt, ritkán búcsúztatás, az catholicusoknál háznál mise de requiem, az más vallásoknál ritkán volt magyar oratio is. Az koporsót belől vagy bársonynyal vagy matériával vonták bé, az kitűi mint tölt ki, magát az halottat rendszerént materia köntösben nyujtóztatták ki, vagy bőrös kapczás nadrágban vagy csak materia vagy szép gyolcs kapczában, az feje alá tettek vagy bársony vánkosokat, vagy, az mint az hintóbán leírám, portai drága vánkosokat, az vánkosra az feje mellé szép nusztos süveget. Azelőtt régen penig, az mint feljebb irám, posoni süveget vontának az fejiben, az kéziben valami szép skófiummal varrott keszkenyőt alá bocsátottanak; ha catholicus volt, az keszkenyőjén felyűl állott az olvasója; az lábára térdig terítették az szemfedelet, az mely volt vagy fátyolból vagy drága patyolatból; körös körül az szemfedelen volt szélyes, igen vékony czérnából szőtt, némelykor ezüst- vagy aranyfonallal elegyített fejér szélyes csipke; az nyuj- tózószéken volt valami szép portai skárlát szőnyeg, az nyujtóztatópad alatt yolt nagy öreg divánszőnyeg; ha catholicus volt, az fejénél két nagy viasz[gyertya,] *) Csereinél: »tréfás bolondos szolgája“.
