Apor Péter: Metamorphosis Transylvaniae (Budapest)
Kilenczedik czikkely. Az régi erdélyiek lakadalmiről é házassáógiról
Mikor, megittasodván, asztaltól fölkeltenek, majd hajnalig mind táncz volt; azalatt az menyasszonyt bévitték az várban, ott más köntösben öltöztetvén, az régi szép jó szokás szerint, az haját lebocsátván s fényes pántlikákkal megrakván, kihozták az színben. Minekelőtte az menyasszony-táncát kezdették vonni, az násznagy az vőlegénynyel s vőfélylyel együtt, utána az nyoszolyóasszony az kis-nyoszolyóval és az menyasszonynyal felmentenek az majestási helynek alsó grádicsáig, fél térdre állván mindnyájon, az násznagy megköszönte az császár grátiáját, hogy méltóz- tatott maga képiben praeficiálni, és felkelvén, újabban földig magokot meghajtván mindnyájon, háttal jöttének vissza az színben, úgy kezdették vonni az menyasszony-tánczát. Akkor az násznagy, kettőt-hármat fordúl- ván az menyasszonynyal, oda vitte az Gubernátorhoz elsőben, azután az Gubernátornéhoz és elbucsuztatta, úgy adta az vőfély kezére, elvitték az hálóhelyre álgyúlövés alatt. Azután az császárképe nagy pompával leszállván az majestásról, bément az várban, az hol pompásan felöltöztetett ház volt szállásnak, azután az vendégek is, épen hajnalban szállásokra mentenek. Más nap nem volt az majestási készület, az szerszámos vezetékek sem voltak kiállítva az szín előtt, gróf Rabutin sem volt császár-képe, hanem az színben ült ő is az többi közt az vendégekkel, az asztalnál leg- felyűl az főhelyen, az feleségivei együtt, s akkor volt osztán nagyobb ital s vigasság. Rabutin is igen részeg vala, sokszor kiáltotta asztalnál: Nem vagyok ma császár (franczia nyelven az mint hogy gróf Rabutin franczia nemzet volt); elég patientiám volt tegnap hajnalig, az mit elmúlattam, most kipótolom, ügy eldőltek az asztali vendégek az sok ital miatt, mikor tánczolni kellett, alig volt egynéhány férfi. Nem volt abban az lakadalomban sem paszamántos köntösű, sem porozott hajú vagy hátul zsacskóban kötött üstökű magyar csak egy is, hanem az német officirek, mind urak, asszonyok, kisasszonyok, urfiak igaz magyar köntösben voltának öltözve, mind magyar nótát vontának, mind magyar tánczot tánczoltanak; különben az mennyi paszamántos köntös Erdélyben ma vagyon, az mennyi pántlikában kötött, porozott haj, ha mind egybetennék s megbecsüllenék, csak az Gubernátoron s feleségén levő köntösöket, drága aranyas, gyöngyös, köves portékájokot s az hét vezetéken lévő szerszámokot nem adaequálnák; hát az többi ott való urak, asszonyok magokon lévő drága egyetmásokot. Az szín és vár között igen magos fenyőfa megbántva tetejiig s hájjal egészlen megkenve volt felásva, az tetejiben hét sing angliai posztó, tiz arany s egy ezüst pohár volt feltéve, s megkiáltották: valaki felhághat, maga számára elveheti. Sokan próbálták, jó darabig felmentenek s néha szintén az tetejiig az fának, csak lesuvadtanak róla; utoljára]
