Apor Péter: Metamorphosis Transylvaniae (Budapest)
Nyolczadik czikkely. Miképen rakták meg s miképen jártanak az leírt kocsikon, hintókon az régi magyarok
nak az alsó részin, az hol az ember lába állott, táltartó és hordozó hely volt az hintó fenekin; az hintónak penig az fedeliről mindenfelől bőr függött; tiszta időben feltűrték, essős időben leeresztették; azon kivűl elől hátúi kétfelől szélyes csatlója volt az hintónak. Láttam igen gyermekkoromban üveges hin tót is, de amaz apró üvegből ónban foglalva ajtaja volt, mint az másféle apró kerék üvegben ónban foglalt ablak szokott lenni. Ezt az magyar hintót azért iram le, hogy mégis feledékenységbe ne menjen az magyar hintó micsodás volt, mert az olyan erős munka volt hogy némelyeknek az gyermeke is megérte véle, nem úgy mint most, hogy az mint veszed az mostani hintót, annyit romlik, hogy gyakrabban többet költesz rája mint az mint vetted, s mégis öt-hat esztendeig élig éred meg véle. Lássuk azért kedves olvasóm, az régi magyar hintón mint jártának az régi magyarok. NYOLCZADIK CZIKKELY. MIKÉPEN RAKTÁK MEG S MIKÉPEN JÁRTÁNAK AZ LEÍRT KOCSIKON, HINTÓKON AZ RÉGI MAGYAROK. egelsőben egy hintó eleiben akkor is rendszerént hat lovat fog- tanak, mert némelykor nyolcz lovat is fogtanak; de híre helye sem volt hogy bakról hajtsák az lovakot, hanem az kocsis, még az fejedelemnél is, megnyergelte az nyerges lovat s nyeregből hajtotta az négy lovat. Az kocsis rendszerént szakállos volt, az hámok szélyes bőrből, nagy csattosok voltának, nem olyanformán mint most; az hámokban rendszerént kötél volt, az kit hám-istrángnak hittak, úgy az tartója is az hámnak kötél volt; az fékek azok is szélyesek voltának, az szemein alól az lónak nagy szívforma bőr, az ki majd az orráig ért. Az ló-bokrétának híre helye sem vala, hanem az lovaknak az üstököket szíjával vagy szironynyal felkötötték; az~ két középső és első lovak közt egy vastag pálcza volt, rövid lánczon, peczekkel, azt közpálczának hítták, az féken osztán karika volt, úgy peczkelték osztán fel az közpálczát az két-két lóra. Az nagy uraknak pompára veres zöld szironynyal varrott bagaria hámjok volt, azon nagy fejér ónnal megónazott csattok; az kocsis és felejtár ostorának mind az nyelinek az végin, mind az ostornak harmadányira az nyéltől fogva rojt volt; köntösök az kitől mint kitölt olyant viseltének, hanem az süvegek préme rendszerént rókafark volt. Kivált az közepessé az fő embereknek mikor útra mentenek télben, az lovak pokróczát, kenderből vagy szíjból álló lekötő szíjával az ló hátára kötötték, s úgy fogták be az [lovakat]
