Apor Péter: Metamorphosis Transylvaniae (Budapest)
Hatodik czikkely. Az erdélyiek régi nyájasságáról és utazásáról
bizony jól főzettek, vagy akart vagy sem, de az gazdának csak jó kedvinek kellett lenni. Ezen kivűl tizen, tizenketten az atyafiak és nemesek egy szánban beűltenek, zekében, harisnyában öltöztenek, az szán előtt hat ökör volt, közöttök két-három cseber bor, s úgy ittak s úgy jártak egymáshoz, csuklyát vontak az nyakokban, botot az kezekben, feles czigány hegedűsök, dudások az szánban, kiáltásokkal, muzsika-szóval, úgy járták az tartományt.13) Nem vala inter privatos religionis respectus,14) az akár catholicus, akár kálvinista, akár unitárius, és ha találtatott magyar, csak emberséges ember volt, egyaránt szerették magokot, együt vigadtanak; sőt az házasok között is nem vala respectus religionis, ugyanis Bethlen Gergelynek catholica felesége vala, Apor István catholicus, az felesége kálvinista, Gyulaffi László catholicus, az felesége unitária, Gyerőffi György catholicus, az felesége unitária, Thoroczkai Istvány catholicus, az felesége kálvinista, sőt mikor Bethlen Gergely meghala, az feleségivei együtt temeték el, ben az háznál kálvinista prédikátor, Csepregi, prédikálja, kün az templomban P. Vizkeleti Zsigmond. Nem vala az házasok között is az religióból semmi visszavonás; ha egyik házban szent mise volt, az másikban könyörgés; nézd meg kérlek, ma az religioért is úgy nézik egymást, mint két ellenség. Az más vallású embernek adjon az isten szent lelket, hogy jöhessen az igaz hitre; személyiben miért lehessen ellenségem, nem látom, sőt az igaz catholica anyaszentegyház azt tartja hogy mi catholicusok az olyanokhoz legyünk szeretettel. Nem volt akkor annyi superlát, hanem estve jól lakván, a palotában vagy nagy házban, vagy az micsodás háza volt az gazdának bevittek egy falka szalmát, azon feleségivei együtt ki ki egymás végiben virradtig jó Ízűt aludt% Épen nem nagyzották akkor az emberek magokat; urfiak, elé- való fő és nemes emberek, húsvét másod napján az az vízben vető hétfűn rendre járták az falut, erősen öntözték egymást, az leányokot hányták az vízben, sőt az elévaló embereknél csak magok házoknál is estve az frajok az leányok házában kádakkal hordották fel a vizet, reggel csak könnyen öltöztek, tudván már az jövendőt. Reggel azért az udvariak csebrekkel, kártyákkal reá mentek az leányokra, ottan olyan öntözés volt, hogy bokáig járhattál volna az vízben. Hasonlóképen aprószentek napján vesszővel úgy jártak az leányokkal, úgy vesszőzték egymást.15) Még az nagy emberek is abban gyönyörködtek, mikor az cselédek vígan voltak, sőt sok nagy ember, az kinek elébbvaló szolgái voltának, azokkal mindjárt ivutt, megrészegedvén, az hegedűsöket behítták s virradtig tánczoltanak; az udvariak gyakorta egymást vendégségben hítták, vígan [voltak]
