Apor Péter: Metamorphosis Transylvaniae (Budapest)
Ötödik czikkely. A régi erdélyiek köntösiről
nek az csákóját ezüst tővel sűrűn megrakták, az tőnek az gombja aranyos volt, rendszerént- az süveg alsó karimáján, az sinórnak helye volt az az kitől kitölt ezüstből, selyemből volt, némelyeknek csak tiszta selyemből. Az süvegnek azon alsó részin némely helyeken hasadék volt, az melyen kieresztvén az sinórt, megcifrázták, az sinór vége hosszú volt, azt az méllyé mellett job felől kieresztette, s egy kevéssé az övin alól ért szép vitézkötés lévén azon sinór végin kettős volt az a sinór, melyen föl s alá járó gomb volt, mikor nyargaltak, hogy az forgó az posoni süveget le ne vonja az fejekből, azt az sinórt az torkok alá tették, s az említett fel s alá járó gombbal megszorították. Az csizmájok szárát alól az horgasinokon szép térdkötővel megkötötték; az jó két újj széles volt, csatt némelyiknek ezüstből, az térdkötő vagy majczból vagy bagariából volt, vagy közönséges szíjból volt, az kötőnek az vége, az kivel megkötötték, vagy czifra selyem rojt volt, vagy az szíjából való czifrázás. Én is gyermekkoromban úgy viseltem. Micsoda nád pálczát viseltének az urak és fő rendek, oda fel az fejedelem dolgai között leirám. Viseltek kalapot is nyárban, annak az elein csukroson fenállólag egybenkötött fekete strucz tollakot. Az ifjú legények, az kiktől kitölt, viseltek ezüst aranyos tollas buzogánt, bársonynyal volt borítva az nyele, az végi penig ugyan ezüstös aranyos; az kitől penig olyan ki nem tőit, vas buzogánt viselt, az nyele ezüstös aranyos volt, én is ilyet viseltem ifjú koromban, némelyek penig hasonló nyelű vagy czifra baltát vagy csákánt viseltének. Az mely ifjú legénytől az sem tőit ki, tatár korbácsot viselt, tamariskus fa volt az nyele, az két végin fejér csont vagy vékony hosszú nyelű két-három bog az korbácson; az hosszú volt, nohajkának hítták. Téli keztyűt ki párduczbőrből, ki hiúzbőrből, ki rókabőrből viselt, az nyári keztyű- nek hire helye sem volt, ha valakinél nyári keztyűt láttak volna, bolondnak mondták volna. Jut eszemben, egy valaki viselni kezdette vala az nyári keztyűt, csúfolni s kaczagni kezdették vala, s szégyenletiben létévé.10) Bizony az fekete csizmát sem viselte más, hanem az ki gyászlott, az dali csizmát sem viselte más senki, hanem amaz nagy emlékezetű úr Kornis Gáspár. [Mind felső alsó rendbéli ember, mihelyt megházasodott, az sza- kállát meghagyta s holtáig úgy viselte; az egy Béldi Pál szüntelen beret- váltatta az szakállát, s hogy - controvertálták azt mondotta, mikor tatárok rabja volt, nagy szakálla lévén, az tatár ura ha megharagudott annálfogva hurczolta, akkor tett volt fogadást, ha megszabadul, soha szakállt nem visel, s nem is viselt holtáig.] [Ha]
