Apor Péter: Metamorphosis Transylvaniae (Budapest)
Harmadik czikkely. Az vendégségről és ebédről és vacsoráról
szór és az feljül ülés felett az kénálkodás, hogy az étek is elhűlt. Mikor már megmosdottak volna, az pap elé állott és az asztalt megáldotta; azt elvégezvén, az asztalnok a csatlóssal eléállott, annak kendő lévén az nyakában, és az étkeket felfedte, az fedőtálakot az csatlós elvévén, azután leültének. Az asszonyok itt elébb mentenek, s az leányok hátrább maradtanak, az legkisebb legalól; belől az fal mellett ültének az asszonyok és az leányok, hanem egy az asszonyok közűi az asztal végén fenn ült, azt fő helynek hittak; kül az férfiak űltenek, egy férfi fenn az asszony mellett, az ki, az mint írám, az fő helyen ült; az gazda rendszerint az asztalnak az végin ült. Leülvén, a gazda rendszerént kénálni kezdette a vendégeket: egyék, uram, kegyelmetek etc. akkor az nagyjának az inas beadta az kést, az többi az háta megűl az öviből elővette az hüvelyit, kivonta az késit. Ott semmi gazdálkodás nem volt, hanem az kinek micsodás étek volt előtte vagy legközelebb hozzá, az melyiket szerette, abból enni kezdett ki-ki; nem vala akkor szokás, hogy az vendég innya kérjen, ha valaki akkor mondotta volna hogy: glasz wein, soha bizony nem tudta volna az kitől kéri, gaz vajat kér-e vagy mit? eleget adatott az gazda. Elsőben is, mikor annak volt az ideje, veres mázatlan fazékban beadták az ürmös bort, azután, megint hasonló fazékban másféle bort, rendre egymás után ittanak; nem vala ekkor hire az karafiná- nak, mert ha előhoztad volna hogy: karaim, más megharagudott volna, mert azt gondolta volna hogy kurafiázod; nem vala hire a credencziának is, mert ha elé hoztad volna hogy credenczia, más talám azt gondolta volna, hogy hiteleslevélt kérsz credentia nélkül. Két kézzel beadják vala az asztalhoz az nagy veres fazék bort, két kézzel veszik vala asztalhoz bé, két kézzel fogván, úgy hajtják vala fel, úgy isznak vala, mégis jó Ízűn esik vala. Az asszonyoknak rendszerint ezüst pohárban adtanak bort bé, az kik mosdani alig mártották meg az ajkokat benne, s rendre úgy adták elébb. Rendszerént mikor az második fogást elhozták, mikor vígon akartanak lenni, akkor kez- dettenek innya; bőkért az gazda hol két, hol három ejteles fazakat, hol segesvári ejteles viaszas szép új kupát, azokot másod-, harmad vagy negyedmagával elköszönte, s úgy ittak mindaddig, míg mind az gyümölcsöt beadták, akkor egyest kezdettenek innya. De nem vala akkor hire az tekel glaz, mert ha akkor azt mondottad volna, talám azt értette volna más, hogy kötél gaz kell; hanem vagy almási veres csuporból, vagy járai hólyagos csuporból, vagy segesvári fél ejteles, vagy kisebb szép új viaszas kupából; nem vala akkor olyan czifra gyomor mint most, hogy némelyeknek az apja talám azt sem tudta mi az bor, még is most nem ihatik új bort. Mihelyen az új bor annyira forrott, hogy egy kis csípőssége volt, mindjárt új bort ittanak, dicsekedvén, mely finom s édes csípős; az ó bort kocsis, lovász itta, még az asztali szolga is neheztelte, ha ó bort adtanak innya. [Mikor az gyümölcsöt [beadták,]
