Apáthy István dr. - Boga Lajos: Általános fejlődéstan és szövettan (Kolozsvár, 1912)
Második rész - Az egyes sejtek viselkedése és átváltozásai a szövetek alkotása közben
100 sötétebbre színezhető, mint a váladékkal tele mirígysejtek magja. Azt hihetjük, hogy a sejt működésével kapcsolatosak a sejtmag alakjának változásai. Ez a fölfogás azonban merőben téves. T. i., ha készítményeinknek oly részét vizsgáljuk, melyben a sejtek rögzítése a lehető legjobb, akkor azt tapasztaljuk, hogy az üres mirígysejtekben a sejtmag époly szabályos, ellipsoidicus, sima körvonalú, mint a váladékkal még tele sejtekben; a különbség legfeljebb annyiban fog nyilvánulni, hogy az ilyen sejtek magja chromatinában kissé talán szegényebb, s ez azt bizonyítja, hogy a sejtmag alakjára nézve nincs különbség a váladékkal tele és kiürült sejtek között, — de van a sejt- jnag rögzíthetőségét illetőleg. Ha jól rögzítjük a kiürült mirígysejtek magját, akkor egészen síma szélűnek, szabályosnak fog mutatkozni, — de, ha kevésbbé jól sikerűit a rögzítés, akkor a váladékkal tele sejtek magja jól van rögzítve, mert jól rögzíthető, de az üres sejteké összezsugorodik, mert nehezen rögzíthető. Különbség van tehát a sejtmagok tekintetében annyiban, hogy a sejtek különböző működési állapotaiban a sejtmag különböző mértékben könnyebben, vagy nehezebben rögzíthető. De megvan ez a különbség nemcsak ugyanazon sejt különböző működési állapotaiban, hanem a különböző szövetekben is. Tehát nem szabad egyszerűen reámondani, hogy ennek, vagy annak a szövetnek a magja zegzugos, lebenyezett, vagy alveolaris, avagy üres, mert igen sok esetben a sejtmagot egyik féle szövetben csak némi maradványaiban látjuk gerendázatosnak, és mindjárt mellette egy másféle sejtben egy hasonló nagyságú magot egészen finoman alveolaris szerkezetűnek, szóval látjuk a sejtmagban a jól rögzített magnak mindenféle tulajdonságát. A rögzíthetőség különbözőségére vezethetjük tehát vissza igen gyakran a különböző szerkezetet és alakot, melyben a magot észleljük. Főszerepe a differentiálódásokban a Metazoonok körében is a sotnatoplasmának van. A dolgozó sejtek differentiálódásának tanulmányozásában is ugyanazt a módszert kell követnünk, mint a Protozoonok tárgyalásában, és pedig foglalkozzunk először is a heteropola- ris, illetőleg az epithelium-szerü sejtekkel. Épúgy, mint a Protozoonoknál, először itt is a sejtek alaki
