Apáthy István dr. - Boga Lajos: Általános fejlődéstan és szövettan (Kolozsvár, 1912)
Második rész - Az egyes sejtek viselkedése és átváltozásai a szövetek alkotása közben
98 magjában sokkal kevesebb magnedv van, mint a pálczikasze- gélyes sejtében. Általában azt látjuk, hogy minél korábbi, illetőleg nagyobb részvételt tulajdoníthatunk a magnak a sejt működésében, annál inkább fog finoman alveolaris szerkezetet, de nagyobb mennyiségű sejtnedvet mutatni; — olyankor, amikor csekélyebb mennyiségű benne a magnedv, amikor ennek következtében sötétebbre színezhető, és aránylag kisebb, föltehetjiik, hogy semmiféle élénk működésben, vagy kölcsönhatásban a sejttesttel nincs. így pl. ha nem is épen elvénűltnek, de élénkebb tevékenységet nem folytatónak tekinthetjük azt a magot, mely a kehelysejtekben van, amelyek létrehozták azt a nagy meny- nyiségű váladékot, amire egyáltalában képesek. Az elvénűlt sejtekben egyáltalában csekélyebb mennyiségű magnedvet tartalmazó magokat találunk, amelyek azután ennek következtében sötétebbre is színeződnek. De nemcsak elvénűlt sejmagokat látunk ilyen tömöttebb alkotásúaknak, hanem olyanokat is, amelyek bizonyos okból nyugvásban vannak. így mindenesetre föltűnő dolog az, hogy pl. a spermatozoon sejtmagja nagyon tömött; ezzel szemben a petesejtén észlelhetjük a rendes, finoman alveolaris szerkezetet. Amikor a spermatozoon magja belehatol a petébe, akkor eleinte igen nagy mértékben különbözik annak magjától: sokkal erősebben színezhető és kisebb, de, ha egy darabig, a két mag egyesülése előtt még benne marad a petében, akkor azt látjuk, hogy mindinkább duzzad, nagyobbá válik és utoljára egészen olyan szerkezetet ölt, mint aminö a pete magjának van, úgy, hogy semmiféle különbséget közöttük látni nem lehet. Ilyen értelemben változtatja a sejtmag a szerkezetét a különböző szövetekben aszerint, amint az illető szövetnem egyes sejtjeiben nagyobb, vagy kisebb activitasa van. Megemlíthetjük még a sejtmag nagyságát is általában. Vannak sejtek, amelyeknek általában nagy sejtmagjuk van, de olyanok, amelyekben csekély mennyiségű a chromatina, mint pl. a pluripolaris dúczsejtek az egész állatországban. A környező kötőszöveti, vagy akármiféle sejtek magja sokkal sötétebbre színeződik, mint a dúczsejteké; nem, minthogyha ez, — ha jól van conserválva — föl volna duzzadva, hólyagos volna, mert a dúczsejtek magjában épen olyan alveolaris szer-
