Apáthy István dr. - Boga Lajos: Általános fejlődéstan és szövettan (Kolozsvár, 1912)

Első rész - A protoblasták elhelyezkedése a coloniaindividuumban (a Metazoonban)

30

<1

N

tálán nemzedék a másodikkal, a rendszerint ivaros colonia- nemzedékkel — bizonyos kivételeket nem tekintve, általában oly módon van egy állategyedben összekapcsolva, hogy a Metazoonoknak csak az egyéni fejlődésében jelez külön stádiumot a második-féle coloniák létrejötte. Mindjárt meglátjuk: hogyan?

Magukat az ősszaporító-sejteket eszerint két kathegoriába oszthatjuk, melyek megfelelnek a már jelzett két csoportnak, amelyre a Metazoonokat általában föloszthatjuk.

I. Az első csoportban már az ősszaporító-sejtek maguk közvetlenül, vagy pedig a belőlük ugyanabban az állat-egyénben származott elsődleges szaporító-sejtek alkotnak elszabaduló leány-coloniát: a faj föntartása tehát csak elsődleges szaporító-sejtek útján történik, illetőleg történhetik emellett a szaporító-sejtek directus részvétele nélkül is egyes levált testrészek, úgynevezett bimbók egész állattá való regeneratiója útján is. Ebbe a csoportba tartozó állatoknak az egész teste elsődleges dolgozó-sejtekből és azok származékaiból, illetőleg elsődleges szaporító-sejtekből épül föl, amely utóbbiak azonban a test alkotásában a dolgozó-sejtek mellett már csak alárendelt szerepüek. A testük tehát elsődleges coloniát alkot, és ez az elsődleges colonia áll ectoblastából, entoblastából és azok köz- bötlen származékaiból egy elsődleges testőrrel.

Mivel az ilyen elsődleges testűrt, a barázdálódási űr származékát, blastocoeiumnak neveztük, nevezzük magát az egész elsődleges coloniát blastocoelum-coloniáwak.

Azokat az állatokat, amelyeknek a teste a blastocoelum- coloniának valamely módosúlása, nevezzük Coelenteratu- mok nak.

A Coelenteratumok egy tengelyű (tulajdonképen kétféle tengelyű) állatok, és maradandó tengelyük megfelel a pete primitivus főtengelyének, — amiért is ezeknek a másik nevük Protaxoniusok, elsődleges, vagy változatlan tengelyűek. Esetleg megkülönböztethető ezekben is több mint kétféle tengely, t. i. háromféle, de ez bennük csak másodlagos módosúlat és azáltal jön létre, hogy az eredetileg egyforma két melléktengely közűi az egyiknek valamely pólusán a test bizonyos alkalmazkodás útján másképen fejlődik ki, mint a másik póluson, — vagyis a Protaxoniusokban is létrejöhet a szabályosságnak az az alakja, amelyet bilateralis symmetriának nevezünk.