Apáthy István dr. - Boga Lajos: Általános fejlődéstan és szövettan (Kolozsvár, 1912)

Második rész - Az apolaris sejtek

Í274 sei, — melyben a fostőszer haemateína-oldat, rubina és ammö- nium-pikras, — az előbbiek élénk, czitrom-sárgára színeződnek, mivel az ammonium-pikras, utóbbiak pedig élénk pirosra, mivel a rubina iránt van fogékonyságuk. Térjünk át most a vázalkotó kötőszövetre. A vázalkotó kötőszövetnek a legprimitivusabb, nemcsak az egyedfejlődés folyamán megjelenő, hanem a fejlődésben is a legkorábban föl­lépő formája a porczszövet. A porczszövet két főcsoportba osztható, t. i. szólhatunk: 1. üvegporczról, 2. rostos-porczró\. 1. Az üvegpor ez lehet: a) ízületi-por ez, b) bordaporcz. 2. A rostos-porcz lehet: a) sárga rostos-porcz, szóval az elasticus-porcz, b) fehér rostos-porcz, az u. n. fibrocartilago. Mindezek között a legprimitivusabb alak az üvegporcz, mégpedig annak az a formája, mely mint iziileti-porcz jelent­kezik, amely — és egyáltalában a porcz — a maga legfiatalabb alakjában alig különböztethető meg az embryalis kocsonyás kötőszövettől, de bizonyos jelekből már ebben a stádiumban is meglehet ítélni azt, hogy a -fiatal embryalis üvegporczban fog­lalt sejtek egészen másképen vannak disponálva, mint a kocso­nyás, embryalis kötőszövet sejtjei. Ezeket különösen az jel­lemzi, hogy csillagosán elágaznak, nyújtványaik igen hosszúra megnőnek és egymással anastomisálnak, míg az előbbiek cse­kély számú, olyanforma lebenyeges nyújtványt bocsátanak, mint az intestek, de azoktól is különböznek annyiban, hogy nem ellapúltak, vastagsági átmérőjük isodiametricus, s alakjuk na­gyon különböző lehet, vannak egészen gömbölydedek, de több­nyire hosszúkásak, inkább szabálytalan alakúak. A közti állomány, melybe bele vannak ágyazva, egészen fiatal korukban szintén alig különböztethető meg színeződés te­kintetében is a kocsonyás kötőszövet alapállományától. Egyéb szerkezetet eleinte az iivegporczon sem lehet meg­különböztetnünk, csak a halvány-pirosra színeződő alapállo­mányt, és ebben szétszórva a porczsejteket, melyek később in­kább összehúzódnak, és egy burok veszi őket körűi, amely nem sejthártya, hanem a közvetlen környező intercellularis állomány

Next

/
Thumbnails
Contents