Apáthy István dr. - Boga Lajos: Általános fejlődéstan és szövettan (Kolozsvár, 1912)
Első rész - A protoblasták elhelyezkedése a coloniaindividuumban (a Metazoonban)
28 hány ősét a jövendő szaporító-sejteknek tudjuk megkülönböztetni a dolgozó-sejtektől. Hogy hány ilyen ős-szaporító-sejt fejlődik, azt nem mindig dönthetjük el, valamint azt sem, hogy hol fekszenek, — mert a morphologiai különbség közöttük és a dolgozó-sejtek között még igen csekély. De, hogy a majdani szaporító- és dolgozó-sejtek között lényeges belső különbségek létezhetnek már a barázdálódás időszakában, még a fiatal moru- lában, arra épen a legújabb időben szerzett bizonyítékokat Boveri az Ascaris megalocephala fejlődésében. A szaporítósejtek őseinek más alkotási! a magjuk, mint a dolgozó-sejtek őseinek. Amazokban nyugvó állapotban is megmarad és kivehető a termékenyűlést megelőzőleg és a termékenyűlés alatt a pete- és a sperma-sejt magjában észlelhető két, ill. négy nagy chromosoma, holott a dolgozó-sejtek őseinek magjában — nyugvás közben rendes alveolaris szerkezetet, vagy sűrű gerendá- zatot, —* oszlás közben pedig nagy számú kis chromosomát találunk. Már a gastrula-stadiumban is jól megkülönböztethető két ősszaporítósejtet találunk bizonyos Férgek, így a a Chetognathusok között a Sagitta és a Spadella fejlődésében is. Azok az entoblastában az archenteron fenekén, a gastrula főtengelyének két oldalán egymás mellett feküsznek. Valószínűnek tartjuk azonban, hogy a két ősszaporítósejt többnyire ott van abban a betüremkedési szegélyben, vagyis az ősszáj ajakában, ahol a hypoblasta- és az epiblasta-sejtek egymással érintkeznek. Az ősszaporító-sejtekből lesznek a továbbfejlődő Meta- z.oon-coloniában az elsődleges szaporító-sejtek. A dolgozósejtek e Metazoonokban úgy, mint a Volvoxban, csakis ivarta- lanúl szaporodnak, — és ezért végső sorsuk az, hogy bizonyos mennyiségű leánysejtet állítván elő, és ivadékaik különböző változásokon menvén körösztűl, azok előbb-utóbb teljesen kimerülnek, képtelenekké válnak a további szaporodásra és ilyen módon elvénűlve fejezik be életüket. Minthogy pedig a Metazoonok testét ezek a dolgozósejtek építik föl, világos, hogy minden Metazoon-egyednek csak igen korlátolt élettartama lehet; ezért hal meg minden Metazoonnak a teste. (Ebből azonban, — mellesleg megemlítve —, azt is megérthetjük, hogy miért tartják meg bizonyos sejtjei a Metazoonok testének legalább a nagy részében a maguk őseredeti tulajdonságait, és hogy mely sejtek lesznek azok? Azok, amelyek a petétől, a kezdősejttől számítva a lehető legkevesebb oszláson mentek körösztűl; minél
