Apáthy István dr. - Boga Lajos: Általános fejlődéstan és szövettan (Kolozsvár, 1912)
Második rész - Az apolaris sejtek
251 eddig ismert állatok között a Proteus anguineusban, hol a hosz- szúságuk 60 pszélességük pedig 35 (x. A Béka vérsejtjei már jóval kisebbek, mintegy 22 (x hosz- szúak és 15 [x szélesek, melyeknél a Tritonokéi, Salamandrákéi jóval nagyobbak, s ezeknél is az Axolotléi. A Halakéi már sokkal kisebbek, közöttük a Selachiusokéi majdnem akkorák, mint a Békáé, ellenben a Csontos-halakéi már körülbelül félakkorák. Még kisebbek általában a Madarak vérsejtjei, úgy, hogy általában azt mondhatjuk, hogy legnagyobb vérsejtjeik vannak a Halaknak és föképen a Kétéltűeknek, legkisebbek a Madaraknak és Csúszómászóknak. (És mivel a vérsejtek nagysága jellemző az illető állatokra, már eszerint is megmondhatjuk, hogy minő állatból származó vér van előttünk). Az Emlősök között az Ember vörös vérkorongjai a legnagyabbak. ' A sejtben különben meglehetősen tág határok között változik a vörös vértestek nagysága. A legkisebbek átmérője 5—6 [x, melynél kisebb nem észlelhető, s a 10—12 (x is nagy ritkaság, de sohasem egyes sejtek nagysága, hanem az átlag nagysága után kell ítélni, így a 7—8 fx közötti átmérő az átlag, melyet úgy kell értenünk, hogy ez a leggyakoribb. Egy vérsejt alapján nem lehet megítélni, hogy az milyen állattól származik; ha 12 ;x átmérőjű vértestet látunk a sejtben, azt már más állatéval nem lehet összetéveszteni; ilyenek csak az Elefántnak vannak. A legkisebb vörös vérsejtjei a Moschusnak vannak, mégpedig 25 y átmérővel. Jóllehet a vörös vérsejtek alakja állandó, külön burkot nem lehet rajtuk megkülönböztetni, sejthártyájuk nincs, legföljebb pelliculáról lehet bennük szó, t. i. a sejttest perifericus zónája kissé keményebb, mint a közvetlen alatta következő, s ezáltal képződik némi hártyaszerű réteg, mely itt sejthártyának, membrana cellularisnak nem mondható. S itt föl kell hívnunk a figyelmet arra, hogy azért kerülhetnek szemeink elé oly vörös vérsejtek is, — mert e tekintetben nincs különbség közöttük —, melyek egészen azt a látszatot keltik, mintha folyadékkal megtöltött hólyagok volnának. Ha csekély mennyiségű destilált vizet juttatunk a vérfolyadékhoz, melyben lebegnek a vérsejtek, akkor a vérkorong elveszíti lapúlt alakját, a haemoglobinát leadja a környezetnek, színtelenné válik, és olyanná lesz, mint valami kis hólyag. De ez csak azért van, mivel a belső tartalom
