Apáthy István dr. - Boga Lajos: Általános fejlődéstan és szövettan (Kolozsvár, 1912)
Második rész - A heteropolaris sejtek különböző szervei
229 törésű vezető állományt alkotnak a neurofibrilluinok, mely — a megsűrűsödött sejtnedven kívül — negativus egytengelyű, igen erős kettős fénytörésű interfibrillaris állományba, a myelinába van beleágyazva, melynek ellenkező optikai Charaktere eltakarja a neurofibrilluinok jellemző kettős törését, úgy, hogy csak akkor vagyunk képesek azt tanulmányozni, ha valami módon a myeli- nát eltávolítjuk, kioldjuk az idegrostokból. Többször szólottunk már az eddigiekben positivus és negativus egytengelyű kettős fénytörésről. Ehhez kell még egy kis magyarázatot fűznünk: tudjuk már, hogy egytengelyű kettős fénytörést mutatnak az olyan anyagok, amelyeken körösztül csak egy meghatározott irányban, az optikai tengely irányában hatolhatnak törés nélkül, vagy egyszerű megtöréssel a fénysugarak, s minden más irányban fölbomlanak ordinarius és extraordinarius polar.isált fénysugárra. A kristálytanban positivus és negativus kettős törést aszerint különböztetünk meg, amint az extraordinarius, vagy ordinarius sarkított fénysugárnak nagyabb a törési együtthatója. Ezt a különbséget az organicus állományokban nem vagyunk képesek kimutatni, vagy megállapítani. A positivus és negativus charaktert mi itt más észleletekhez fűzzük, t, i. positivusnak nevezzük a kettős fénytörést akkor, ha az illető állomány elasticitási ellipsoideijának főtengelye a szóban levő képlet fő kiterjedési irányával párhuzamos; negati- vusnak pedig, ha arra merőleges. (Az egytengelyű kettős fénytörésű anyagok elasticitási eilipsoidáját rotatiósnak tekinthetjük, vagyis annak van két egyforma mellék- és egy ezeknél hosz- szabb vagy rövidebb főtengelye). Mármost a myelinában a rota- tiós elasticitási ellipsoida főtengelye a rost hossztengelyére merőlegesen, (annak körösztmetszetében radiálisán), az idegrost neurofibrillumaiban. valamint az izomrostok myofibrillu- maiban pedig azzal párhuzamosan van elhelyezve. Az idegorsó ban is épen úgy, mint az izomorsóban, megkülönböztetjük a protoplasmás tengely állományt, a rendszerint bennefoglalt maggal és azután a sejtterméknek megfelelő kéreg- állományt a vezető-, neurofibrillumokkiá. Megkülönböztethetünk még többnyire egy sejthártyát, mely a sarcolammának felel meg, és mint ilyen nem kívülről az idegrosthoz járult valami, hanem magának az idegsejtnek a productuma. Az idegorsók sejthártyáját a Qerinczesek idegein Schwan n-féle hártyának nevezik, és újabb időben úgy vélték, hogy azt a hártyát külön kötőszövet!
