Apáthy István dr. - Boga Lajos: Általános fejlődéstan és szövettan (Kolozsvár, 1912)
Második rész - A heteropolaris sejtek különböző szervei
219 egyenként való szétválasztásából; részint pedig, amit neurofibril- lum-rácsozatnak írtak le, az a valami nem neurofibrillumokból állott, hanem erősen alveolarissá vált és nagy mértékben kilúgozott sejttest somatoplasmájának alveolus-űreit mutatta. Tehát itt plasma-szerkezetet írt le a búvárok nagy része neurofibrillu- mok helyett, akik pedig valósággal látták és leírták a neuroíibril- lumokat, azok sem látták és írták le a természetes elrendeződést; mert, ha finom neuroíibrillumok kötegét vizsgáljuk, melyben az egyes neurofibrillumok természetes állapotban egyenletesen vannak eloszolva, különböző módon összecsapzódnak és megint divergálnak, egészen biztosan kimutathatólag idézhetnek elő rácso- zatos képződményeket. — Tehát, ha a spinalis dúczsejt testében rácsozatokat látunk is, ha azok jelenléte nem kapcsolatos a dúczsejt testének minden tekintetben kifogástalan megtartásával, akkor kimondhatjuk biztosan, hogy valóságos, természetes rácsozatok). — A spinalis dúczsejteket jellemzi még azonkívül az, hogy mindenikiiknek külön kötőszöveti burkuk van, amelynek fi)Iában esetleg sejtmagokat lehet észlelni. Általános értékű tételűi kimondhatjuk, hogy az egész állat- országban a dúczsejteknek tulajdonképeni sejthártyájuk nincs, de vannak különböző, némelyeknek kötőszöveti, másoknak pedig glia-fibrillumokból szőtt burkaik, s ezeket tévesztették össze a sejthártyával. Fiatal állapotban a 7'-alakúlag elágazó szárú és unipoláris spinalis dúczsejtek mind bipolris képletek, és kifejlett állapotban is láthatjuk őket, vagy a nékik megfelelő más dúczsejteket orsó- alakúaknak, amely alakból a körtealak úgy jön létre, hogy az orsó két szára összegörbűl és egy közös nyújtványban egyesül, mely kisebb-nagyobb távolság után ismét divergálódik a T-alak száraiba. Ha egyszerűen azonosítani kívánjuk a spinalis dúczsejteket a központi idegrendszer dúczsejtjeivel, akkor az orsóalakú sejtnek csak az egyik végét lehetne tengelynyújtványnak tekinteni, a másikat pedig protoplasmás nyújtványnak, illetőleg den- dritisnek. Ha azonban ez így volna, akkor a Flemming- N i s s 1 -féle granulationak az orsó egyik pólusa felé nem volna szabad folytatódnia, azonban a másik polus felé igen. Ebből az következjk, hogy mikor az orsó két vége összefogódik egy nyújt- ványba, akkor ebben valósággal folytatódnia kellene a F 1 e nini i n g-N i s s 1 -féle granulatio nak is, de tényleg ezt nem látjuk,
