Apáthy István dr. - Boga Lajos: Általános fejlődéstan és szövettan (Kolozsvár, 1912)
Első rész - A protoblasták elhelyezkedése a coloniaindividuumban (a Metazoonban)
18 helyezkedtek el, a két pólusukon nem egyformán fejlődtek ki. A blastulát alkotó sejtek mindenikének már két különböző pólusa van, t. i. egy külső, mely a blastula fölülete felé és egy belső, mely annak ürege felé nő, tehát ezek a sejtek már hetero- polaris sejtek. Sőt ezt a heteropolaris voltát a sejteknek visszavezethetjük magának a petesejtnek heteropolaris voltára. A blastula-falban elhelyezett sejtek közűi kifelé mindenik a végleges elhelyezkedéskor azt a pólusát fordítja, amely még a petében az animalis, illetőleg az epiblasta pólusnak felelt meg, vagyis az egyes sejtek a blastula falában a maguk heteropolaris voltát egyszerűen átöröklik a petesejttől és épen e heteropolaris voltuknak megfelelően helyezkednek úgy el, hogy mindeniknek az animalis pólusa fordul a blastula-falon kifelé, a vegetativus polus pedig befelé. A petesejtben a cytocentrum az animalis, ill. az epiblasta- polus felé van fordítva. Mármost, hogyha a petesejt barázdá- lódik, és végezetül a barázdálódási golyók egy hólyag falában helyezkednek el, akkor e hólyag falát alkotó sejtek mind úgy fognak állani, hogy a cytocentrum a sejtmag és a szabad fölület között foglal helyet. Ennek eredménye az lesz, hogy mikör egy ilyen sejt osztódásnak indúl, akkor az egységes cytocentrum helyébe kettő lép, azok taszítják egymást és végezetül egy negyed ívnyi útat írván le mindenik, a mag két ellentett pólusán helyezkedik el, — és az a vonal, amely őket egymással összeköti, merőleges lesz a sejt főtengelyére; — ennek következtében tehát az osztódási sík, amely a két leánysejtet egymástól el fogja választani, szintén merőleges lesz a két új cytocentrumot összekötő tengelyre, vagyis olyan módon helyezkednek el az új sejtek, hogy ezáltal a hólyag fala a fölület irányában nő, később azután, mikor végbement az osztódás, akkor mind a két leánysejt cytocentruma elhagyja az előbbi helyét, és a leánysejt magja és szabad fölülete között helyezkedik el. Amikor megint osztódásnak indúl az ilyen sejt, ez a játék ismétlődik és az osztódási síkok ilyen helyzetének eredménye csak az lehet, hogy a hólyag a maga fölületének irányában növekszik. Azután más kérdés, hogy mi idézi elő azt, hogy a petének és azután a petéből származó barázdálódási golyóknak, később a blastula-fal minden egyes sejtjének, ilyen meghatározott polaritása van. Erre most nem akarunk kitérni. Inkább a gas- íruiák egyéb alakjainak ismertetésére térünk át.
