Apáthy István dr. - Boga Lajos: Általános fejlődéstan és szövettan (Kolozsvár, 1912)
Második rész - A heteropolaris sejtek különböző szervei
153 esetben gyüledékszemcsék) halmozódnak föl, telezsúfolódik az egész sejttest középső része mindenik sejtben. Ezzel a gyiiledék- tömeggel szemben a sejttest, — amint már előbb is mondtuk —, úgy reagál, hogy belső cuticulát hoz létre az egymásután következő sejtekben, utóbb azután a szemcsék elfolyósodnak, a szomszédos sejtekben létrejött intracellularis cuticulától környezett csatornák összenyílnak, és így sejteknek egész során végig származnak az intracellularis csatornák, melyeknek egyik, vagy másik oldalán található a sejtmag. Ha mármost egy ilyen csatornát egy bizonyos (mondjuk a) magasságban metszünk át, akkor lumenjének környezésében csak egy sejt vesz részt, de egy más átmetszetben két sejtet is láthatunk a csatorna falának alkotásában. (Tehát az nem biztos kritériuma az intracellularis csatornának, hogy legalább két sejt környezi a lumenjét, mert ez az intercellularis esetében is előfordúlhat, de kritériuma az, hogy legalább bizonyos átmetszeteiben csak egy sejt környezi lumenjét; intercellularis csatornában nem képzelhetünk oly átmetszetek hogy a lumen környezésében csak egy sejt legyen). Mármost azok az eleinte egyszerű csatornák, igen bonyo- iúlt járatokká alakúihatnak át, t. i. oldali nyújtványokat bocsáthatnak, azok ismét elágazhatnak és ilyen módon rendkívül bo- nyolúlt járatokkal szőhetik át az egész sejttestet. Talán az egész állatországban legszebb példáját láthatjuk ennek a Piócza-félék kiválasztó szerveiben, nephridiumaiban. Az említett mellékágak a nephridialis sejt íölülete felé rendkívül apró, kis ágakba mehetnek át, szóval tele lehet az egész sejttest csatornaágakkal. A sejtmag oldalt található. E sejtek mindenikének, mint minden kiválasztó hámsejtnek, van egy nagyon jellemző tulajdonsága, az, hogy a perifériájuk felé pálczikáknak egy rétege található, melyek a sejt fölületére radiálisán helyezkednek el; ezek a kiválasztó pálczikák, illetőleg kiválasztó fibrillumok, amelyekkel még foglalkozandunk. Ilyen módon a kiválasztó sejtek nagyon sok állatban igen bonyolúltakká válhatnak. A sejtváladék maga (vagy a sejtben létrejött akár váladék, akár az ott fölhalmozódott gyüledék) vagy kiszivároghat a sejt hártyáján át, vagy pedig egy külön nyíláson, sejtszájon át ömlik ki. (Régebben a többsejtű mirigyekről általában azt hitték, hogy a váladék a sejttestnek azon a fölületén távozik el, amely érintkezik az illető mirigy csatornának, tiibulusnak, vagy ucimisnuk űrterével. Ma már meg vagyunk győződve arról, hogy
