Apáthy István dr. - Boga Lajos: Általános fejlődéstan és szövettan (Kolozsvár, 1912)
Második rész - A heteropolaris sejtek különböző szervei
138 máit képletek, pl. krystalloidák, mindig az alveolusok lumenjeiben vannak, tehát intraalveolaris elhelyezkedésűek. (Néha a gyüledékek olyan nagy csöppökben halmozódhatnak föl, vagy olyan nagy concretiokat alkothatnak, hogy a szomszédos alveolus falát áttörik és így a sejttestben nagyobb csöppöket, vagy nagyobb rögöket, avagy pl. krystalloidákat alkothatnak; tehát nem férnek meg egy-egy alveolus lumenjén belül, de azért általánosságban elmondhatjuk, hogy mindig intraalveolaris helyzetűek). Ebben a tekintetben élesen különböznek a gyüledékektől a váladékok, a szó szorosabb értelmében vett sejttermékek, amelyek interalveolaris helyzetűek, tehát nem az alveolusok lumenjében halmozódnak föl, vagy képződnek ki, hanem több alveolus közös, egymással érintkező falában. — Az alveolusok rendszerint a sejt fölületén egy szabályosan elhelyezett perifericus zónát alkotnak, egy sorát az egyforma és szabályos elhelyezkedésű alveolusoknak, amelyeknek megvastagodott külső fala a pellicula. (A pelliculát tehát úgy is határozhatjuk meg, hogy az a sejtek perifericus alveolaris rétegének kifelé eső fala). Azután következik a többi része a sejttestnek, melyben az alveolusok már kevésbbé szabályosan vannak elhelyezve; de a primarius alveolaris szerkezetben az alveolusok mindig igen aprók és meglehetősen egyforma átmérőjűek. Az alveolusok átmérője rendszerint 1 [J'-nál kisebb, de a szomszédos alveolusok kisebb- nagyobb csoportjának fala átszakadhat, visszahúzódhatik, és ezáltal jönnek létre az elsődleges alveolusoknál nagyobb űrterű alveolusok. Még több szomszédos alveolus falának átszakadása által nagyobb hólyagok is származnak, amelyek körűi azután a szomszédos alveolusok rendszerint épen olyan szabályos rétegben helyezkednek el, mint aminőt mutatnak a sejtek szabad fölületén. Ilyen módon minden átmenetet megtalálunk a finoman alveolaris szerkezettől, mely, — ha az alveolus-falakat nem vagyunk képesek elég erősen színezni, és nem állanak rendelkezésünkre elég vékony rétegek (metszetek) a sejttestből s elég jó mikroskopiumok, akkor az, t. i. a primarius alveolaris szerkezet, mint igen finoman szemcsés szerkezet fog látszani, s ha még kevésbbé alkalmasak a mondott körülmények, akkor egészen homogeneusnak is fog mutatkozni a sejttest. De kellő íöstö- désbeli differentiálódás után, vékony metszetekben és jó mikroskopiumokkal vizsgálva, az alveolaris szerkezet mindig
