Antal Géza - Réczey Imre: Kovács József tanár sebészeti kórodája a budapesti Kir. Magyar Egyetemen 1871/2, 1872/3 és 1873/4 tanévben (Budapest, 1877)
I. Lobos bántalmak és kimenetei
38 Esmarch-féle eljárásnak azon, többek által hangsúlyozott hátrányát, mintha annak alkalmazása után gyakrabban lépne fel utóvérzés, koródánkon mindeddig — jóllehet az ily módon végzett műtétek száma a 150-et jóval meghaladja — nem tapasztaltuk. Meglehet azonban, hogy e kellemetlen szövődménytől kórodai mütett- jeink azért maradnak mentek, mivel az ejtett sebeket a műtét után csak 1—2 órával kötjük be, midőn a vérzés tökéletesen elállott; mely idő egyszersmind elegendő arra is, hogy oly kisebb edények, melyek ezen Esmarch- féle eljárás által összenyomatván, a műtét után közvetlen nem vérzettek, az újra betóduló véráram által ismét kitágíttassanak s netaláni vérzésük felismerhető legyen. Minden csonkítást sebnél — fennebb vázolt sebkezelési elveink értelmében — a gyors liegedés utjáni egyesítést kisértjük meg. Ez okból a vérzés tökéletes elállta után a beteget ágyában elhelyezvén, a csonk sebszéleit egymással pontosan érintkezésbe hozni igyekszünk ragtapaszcsíkok segítségével; a lebenyek sebfelületét kívülről felrakott s ragtapaszcsíkok által odatartott tépetpamatok segélyével a csonk metszfeliiletéhez nyomjuk; az alsó sebzugot azonban, hol egyszersmind a lekötési fonalakat is kivezettük, *) a netaláni vérzés és sebváladék szabad kifolyásának biztosítása végett nyitva tartjuk. A további eljárást a fennebb előadott sebkezelési elvek szerint irányítjuk. E kezelésünk mellett mily sikert értünk el, azt a fennebbiekben közölt s még alább közlendő kortörténetek — úgy hisz szűk — eléggé megvilágítják. *) Újabb időben az üterek bekötését Catgut-tal eszközöljük s a csomót rövidre vágva, a sebet felette zárjuk.
