Antal Géza - Réczey Imre: Kovács József tanár sebészeti kórodája a budapesti Kir. Magyar Egyetemen 1871/2, 1872/3 és 1873/4 tanévben (Budapest, 1877)
IV. Vegyes bántalmak
149 a valószínűleg ellazult zárizommal bíró hólyagnyak kitöltésére. Ezen okon a pöscsap számainak fokozatos -emelése vétetett igénybe, s minden következő szám 3 napig hagyatott benn. A 11-es számnál elértük a kívánt vastagságot. Azonban a betegnél megint lázas mozgalmak léptek fel, s mert némi gyanúnk volt arra, hogy a lázat talán az állandó pöscsap idézné elő, 4 napi szünetet tartottunk, a nélkül, hogy a lázas tünetek csak valamivel is alábbhagytak volna. Miután a helyi tünetek, melyek az állandó pöscsap alkalmazása alatt javulni látszottak, ezen 4 napi szünet alatt újra roszabbra fordultak, újból az állandó pöscsap alkalmazása vétetett igénybe. Ezen kezelés mellett a helyi tünetek újból javulni kezdtek, a vizelet teljesen a pöscsapon ürült ki, a hólyagnyak megetti ür lazábbnak és megkisebbedettnek tiint fel, s a sipolynyilások zsugorodni kezdtek. Azonban nemsokára a 11 -es szánni pöscsap sem volt elég vastag iigy, hogy a pöscsap mellett és a műlegesen készített sipolynviláson újra megkezdődött a vizeletszivárgás, mit a zárizom fokozatos ellazulásának róttunk fel. 12-es, s midőn ez is elégtelennek bizonyult be, 13-as számú pöscsapra emelkedtünk. E közben a beteg mindinkább gyengült és fogyott, mindkét tüdőcsúcsban tompulat lépett fel hörgi légzés kíséretében. A nyári szünet beálltával, körülbelül az utóbb jelzett kórképpel tétetett át a helybeli izr. kórházba, hol az általunk foganatba vett gyógy élj ár ás folytattatok tovább. A beteg az 1874/5-ki tanév beálltával okt. 16-án újra koródánkra vétetett fel. A helyi tünetek mondhatni ugyanazok voltak, míg a tüdőbeli változások és általános elgyengülés tetemes előhala- dást tettek. Folytonos lázai léptek fel reggeli tetemes alábbhagyással s esteli magas 39,s°, 40° emelkedéssel. A lázakhoz később csillapít- hatlan hasmenés szegődött, s november 4-én általános kimerülés tünetei közt meghalt. Halála előtti éjszakán heves köhögési roham alatt mintegy IV2 obonynyi genyt köpött ki, miből egy tüdőcaverná- nak valamely liörgbe nyílására következtettünk, de melynek tünetei az élön nem voltak kimutathatók. A november 6-án végzett bonczolatnak idevágó adatait röviden a következőben foglaljuk össze. A tüdők szálagok által itt-ott a bordákhoz nővék, alkarélyuk középvértartalmú, habzó savóval beivódott; míg az egész bal felső karély, jobb felső karély és a jobb közép karély legnagyobb része légtelen, szemcsés, tömött sajtszerű és barlangoktól áthúzott, melyek közül egyik, a bal felső karélyban, diónagyságú, evvel telt, a jobb oldaliak mogyorónagyságuak, genyszerü folyadékot i
