Antal Géza - Réczey Imre: Kovács József tanár sebészeti kórodája a budapesti Kir. Magyar Egyetemen 1871/2, 1872/3 és 1873/4 tanévben (Budapest, 1877)
IV. Vegyes bántalmak
146 szás alatt élénk fájdalmat érzett. Egy pillanatig azt hittük, hogy műszer a hólyagban van, mely meggyőződésben a beteg még jobban megerősített, mondván, hogy ő tisztán érzi a hólyagban a kutasz végét. Azonban feltűnő volt részint, hogy a kutasz végével az űrben csak igen korlátolt mozgást végezhettünk, úgy előre és hátra, mint oldalirányban annak daczára, hogy a beteg meghagyásunk szerint pár óráig tartotta vizeletét, s így a hólyag nem lehetett üres; részint azon körülmény, hogy a kutasz fogantyúja nem volt kellő mélységig sülyesztliető a czombok közé. Ellenőrzés végett ujjamat a végbélbe toltam, s valóban azt találtam, hogy a kutasz nem a hólyagban, hanem a hólyagnyak megett levő, már fentebb említett űrben van, úgy hogy a tapintó ujj at a kutasztól csak egy, a bélfalzat vastagságának megfelelő réteg választotta el. Ezen vizsgálati lelet két, már fentebb jelzett, gyanút gerjesztő tünetre adott kellő magyarázatot. Az egyik gyanújelenség az volt, hogy midőn a beteg a pöscsapot maga vezette be, kijött ugyan rajta nehány csepp vizelet, állandó sugár azonban csak akkor indult meg, ha a beteg nehány másodperczig vizelésre erőlködött. A második gyanús tünet az volt, hogy a pöscsap bevezetésekor nemcsak azon át, hanem a mellett, sőt a sipolynyilásokon is ürült ki vizelet. Mint mondom, ezen két tünet értelmezése most már könnyű volt. A hólyagnyak megett, a dülmirígy középső lebenyének megfelelően egy ür létezett, mely mellfelé a húgycső hártyás részébe nyilt. Ezen ür minden vizelési cselekvény alatt megtelt vizelettel, s miután nem birt összehuzékony falzattal, a vizelet, mely a vizelés alatt beletolult, ott is maradt, s csak lassan szivárogva ürült ki. Ezen űrbe jutott bele pöscsapjával a beteg mindig, midőn az űrben foglalt vizeletből egy bizonyos, a feszülésnek megfelelő mennyiség ki is ürült, állandó sugár azonban csak azután jelentkezett, miután a beteg a hasprés és a hólyag detrusorai által a hólyag zárizmát legyőzve, a vizelet a húgycső hártyás részével tág összeköttetésben levő hólyagnyak megetti űrbe jutott. A sipolynyilásokon a hólyagösszehuzódással egyidejűleg bőven kiömlő vizeletre nézve fel kellett vennünk, hogy a nyitások és a hólyagnyak megetti ür között közlekedés létezik. Miután a borék nyilásain bevezetett kutasz nem a gát, s illetőleg húgycső és végbél felé vezetett, hanem felfelé, a bal ondózsinór mentében a lágyékcsatornába jutott, a közlekedés csakis az illető ondóvezér űrében vagy mellette állhatott fenn. Mint a bonczi leírásokból tudjuk, az ondóvezér a mellékheréből kilépve, a lágyékcsatornán át a kis medenczeürbe száll alá, s a dülÁ
