Antal Géza - Réczey Imre: Kovács József tanár sebészeti kórodája a budapesti Kir. Magyar Egyetemen 1871/2, 1872/3 és 1873/4 tanévben (Budapest, 1877)

Sebkezelés

5

üszkös, lassan tisztul s a bomlási termények nagyon szagosak, clilonneszes vizet használunk. Kötszerül rendesen carbololajba (2%-os carbolsavas táblaolaj) mártott pamutot használunk. Az első pár napon, míg a genyedés beáll, czélszerübbnek tartjuk rendezett tépést venni használatba, mivel a pamut apró finom szálakkal birván, úgy oda tapad a feliérnyés sebfelülethez, hogy tisztításkor felette nehéz azt eltávolítani. Pedig hogy ezen sebváladékkal beivódott pamutszálaknak a sebben fekvése több napon át a sebre nézve nem mindig közömbös, az könnyen belátható.

Az első kötelék eltávolítása után a második és többiek oly lazán alkalmaztatnak, hogy a sebváladék és geny kifolyását meg ne gátolják: a nagyobb űrrel biró sebekbe alagcsövek illesztetnek be.

Hogy ily sebkezelés mellett mily eredményt értünk el, azt kimutatásunk elég híven fogja előtüntetni.

Azt hiszszük, minden elfogultság vádja nélkül állíthatjuk, hogy a vázolt sebkezelés a járulékos sebkórok kifejlődésének meggátlására vonatkozólag nem áll hátrább a Vezin és a két Bratscher által kezdeményezett, újabb időben többek által követett nyílt sebkezelésnél, de igen is nélkülözi az utóbbinak némely jelentékeny hátrányait, így pl. a hosszú gyógyulási tartamot, valamint a hegeknek és csonkoknak gyakran idétlen, néha czélszerütlen alakját.

Feltűnő lesz talán, hogy koródánknak e 3 évi működése alatt a LiSTER-féle u. n. »antisepticus« sebkezeléssel tett kísérletek nem említtetnek. Oly kielégítők voltak azonban az imént vázolt sebkezelés mellett eredményeink, hogy nem akartunk attól egy talán még kétes értékű eljárásért megválni. Be akartuk várni azon időt,