Szentpétery Imre (szerk.): Emlékkönyv Fejérpataky László életének hatvanadik évfordulója ünnepére (Budapest, 1917)

Erdélyi László: Az aranybulla társadalma

ERDÉLYI LÁSZLÓ.

Mivel a nobilisok nagynehezen elismertették II. András királlyal az aranybulla bevezetésében, hogy a jobbágyok és ser- viensek Szent István korában szabadok voltak s a későbbi királyok jogtalanul nyomták el őket, ebből következett, hogy «col- lectát, szabad dénárokat· a serviensek birtokain nem fogunk szedetni — ígéri a király — s házaikba, falvaikba nem szákiunk. csak ha meghívnak ; egyáltalán egyházaik népeire sem rovunk collectát» (3). Az 1231. évi revízió collectát, mindennemű fizetséget, lucrum camere címen is, «mindenkire nézve» megszüntet, aki nem tartozik a királyi fiscus úrbéri kötelékébe (qui fisco regio in censu debito tenentur, 6). Érdekes, hogy úgy itt, mint a hadkötelezettség cikkelyében az aranybulla-revizió kerüli a serviens nevet s amott «ex officio debito», itt «in censu debito» kifejezéssel volta- képen visszavonja az úrbéri terhektől való mentesítést, vagy legalább is eldöntetlenül hagyja a serviensekre nézve.

Mikor az aranybulla fölmenti a servienseket magának a királynak a megszállásától, természetesen még inkább kell, hogy megszüntesse rájuk nézve a királyi szabados kísérők megszállása terhét, azért mondja, hogy «lovászok, ebesek és solymárok ne merjenek megszállni a serviensek falvaiban» (15). A serviensek falvai itt úgy vannak említve, mint más oklevelekben a cívisek vagy civilisek, castrensisek falvai. Ezt a cikkelyt az 1231-ik évi revízió nagyon kibővítette azzal, hogy másutt, a serviens falvakon kívül, a megszállással járó fogyasztást, zabot, bort, stb. igaz áron meg kell fizetni a házigazdának s övéiért a király, főpapi vagy úri kísérőiért maga az illető vendég fizet, még pedig egyházi kiközösítés terhe alatt (7—10).

Ha a serviens falvak már nem tartoznak a királyi várakhoz és a serviensek használta erdők már nem királyi erdők, akkor természetesen a serviensek erdeiben már nem lehet szabadon legeltetni, makkoltatni a király sertéseit úgy, mint előbb szokásban volt. Ezt mondja ki az aranybulla 22. cikkelye: «Gyisznóink a serviensek erdeiben vagy rétjein ne legeljenek aző akaratuk ellen.

Akkor nem jár ott ellátás a király lovainak sem, a dézsma- szedőket kísérő és védő királyi lovasok lovainak sem, mit az aranybulla így fejez ki : «Serviensek birtokain a püspökök ne ada lovas jobbágyok adtak földesuruknak descensus címén, még ha nem szállt is, meg a faluban.

90