Szentpétery Imre (szerk.): Emlékkönyv Fejérpataky László életének hatvanadik évfordulója ünnepére (Budapest, 1917)
Erdélyi László: Az aranybulla társadalma
AZ ARANYBULLA TÁRSADALMA. 93. kedett tiszti családok vártiszt és közvitéz tagjai.1 A két osztály különbsége éppen az aranybulla 10-ik cikkelyében van kifejezve ezzel : «ha valamely tisztviselő jóbágy hadban halt meg, fia vagy öccse megfelelő tisztséget nyerjen; s ha serviens ugyanoly módon halt meg (t. i. hadban), fiát a király belátása szerint ajándékozza. meg*. A serviensek Anonymus szerint (21.) civilisek, ezek pedig Kálmán I. 38. törvénye szerint csupán civilis expedícióra, hadjáratra kötelesek, de már Anonymus korában legalább részben elparasztosodtak. Az aranybulla újra hadjárati kötelezettségöket hangoztatja nemcsak a 10. cikkelyben, hanem méginkább a 7-ben. Eszerint «ha a király az országon kívül akar sereget vezetni, a serviensek csak pénzéért tartozzanak vele menni és visszatérése után ne vegyen rajtok (kik otthon maradtak) hadbírságot (iudi- cium exercitus) ; ha pedig megfordítva, ellenség jönne a királyságra (= országra), akkor mindnyájan együtt tartozzanak menni». Tizenegy évvel utóbb a pannonhalmi apátság lovas servi- enseire is mondtak ki hasonló elvet : e serviensek nem tartoznak lovat adni (a társzekerek vontatására) az apát követének, hanem csak ha maga az apát is utazik (az országban) s ilyenkor Szent Márton-naptól (nov. 11.) húshagyóig (mikor fű nincs az utak mentén, a réteken) az apát ad abrakot a serviensek lovai számára ; külföldre a serviensek nem tartoznak lovat adni az apátnak.1 2 Hasonlóképpen a királyi serviensek is csak magával a. királlyal tartoznak hadba menni, az ország határáig a saját költségükön — télen persze nem szokás hadjáratot indítani — az ország határán túl pedig, családi érdekű külföldi hódításért, a. serviens nem köteles elmenni, hanem csak a király költségén (cum ipso ire non teneantur nisi pro pecunia ipsius). Ha pontosan egybevetjük a serviensek hadjárati kötelezettségét az ugyanazon cikkely végén említett ispáni hadkötelezettséggel, a kettő közt azt a kis különbséget vesszük észre, hogy a serviensek «ire non teneantur nisi pro pecunia», az ispánságok élvezői pedig «pro pecunia ... ire teneantur.» A különbség csu-- pán a «non . . . nisi» = «csak» szóban van meg, ez hiányzik az ispáni hadkötelezettségnél; de itt is megismétlődik szóról-szóra, az, hogy pénzért kötelesek külföldi hadjáratra a királlyal menni. 1 A tizenkét legkrit. kérdés, 146 — 147. 1. 2 Pannonh. Rendtört. I. 720. 1. 2. c. (1233).