Szentpétery Imre (szerk.): Emlékkönyv Fejérpataky László életének hatvanadik évfordulója ünnepére (Budapest, 1917)

Erdélyi László: Az aranybulla társadalma

AZ ARANYBULLA TÁRSADALMA. 93. kedett tiszti családok vártiszt és közvitéz tagjai.1 A két osztály különbsége éppen az aranybulla 10-ik cikkelyében van kifejezve ezzel : «ha valamely tisztviselő jóbágy hadban halt meg, fia vagy öccse megfelelő tisztséget nyerjen; s ha serviens ugyanoly módon halt meg (t. i. hadban), fiát a király belátása szerint ajándékozza. meg*. A serviensek Anonymus szerint (21.) civilisek, ezek pedig Kálmán I. 38. törvénye szerint csupán civilis expedícióra, had­járatra kötelesek, de már Anonymus korában legalább részben elparasztosodtak. Az aranybulla újra hadjárati kötelezettségöket hangoztatja nemcsak a 10. cikkelyben, hanem méginkább a 7-ben. Eszerint «ha a király az országon kívül akar sereget vezetni, a ser­viensek csak pénzéért tartozzanak vele menni és visszatérése után ne vegyen rajtok (kik otthon maradtak) hadbírságot (iudi- cium exercitus) ; ha pedig megfordítva, ellenség jönne a királyságra (= országra), akkor mindnyájan együtt tartozzanak menni». Tizenegy évvel utóbb a pannonhalmi apátság lovas servi- enseire is mondtak ki hasonló elvet : e serviensek nem tartoznak lovat adni (a társzekerek vontatására) az apát követének, ha­nem csak ha maga az apát is utazik (az országban) s ilyenkor Szent Márton-naptól (nov. 11.) húshagyóig (mikor fű nincs az utak mentén, a réteken) az apát ad abrakot a serviensek lovai számára ; külföldre a serviensek nem tartoznak lovat adni az apátnak.1 2 Hasonlóképpen a királyi serviensek is csak magával a. királlyal tartoznak hadba menni, az ország határáig a saját költ­ségükön — télen persze nem szokás hadjáratot indítani — az ország határán túl pedig, családi érdekű külföldi hódításért, a. serviens nem köteles elmenni, hanem csak a király költségén (cum ipso ire non teneantur nisi pro pecunia ipsius). Ha pontosan egybevetjük a serviensek hadjárati kötele­zettségét az ugyanazon cikkely végén említett ispáni hadkötele­zettséggel, a kettő közt azt a kis különbséget vesszük észre, hogy a serviensek «ire non teneantur nisi pro pecunia», az ispánságok élvezői pedig «pro pecunia ... ire teneantur.» A különbség csu-- pán a «non . . . nisi» = «csak» szóban van meg, ez hiányzik az ispáni hadkötelezettségnél; de itt is megismétlődik szóról-szóra, az, hogy pénzért kötelesek külföldi hadjáratra a királlyal menni. 1 A tizenkét legkrit. kérdés, 146 — 147. 1. 2 Pannonh. Rendtört. I. 720. 1. 2. c. (1233).

Next

/
Thumbnails
Contents