Szentpétery Imre (szerk.): Emlékkönyv Fejérpataky László életének hatvanadik évfordulója ünnepére (Budapest, 1917)
Domanovszky Sándor: Mázsaszekér
72 DOMANOVSZKY SÁNDOR. azonban egyebütt is elterjedt. A Magyarországon föllépett újítások : a nagyobb hátsó kerék, a könnyű szerkezet, a hintós fölakasztás és a 6—8 személyes elhelyezkedés vívmányai közül — úgylátszik — a németek, bizonyára a bécsiek révén,1 leginkább a kocsiszekér sajátságaival ismerkedtek meg. Amikor tehát e magyar találmányokat átvették, az új kocsiformákra a kocsi nevét alkalmazták, ámbár őket a nagyobb kényelmet nyújtó hintó bilincselte le. A német Kutsche (eredetileg Gotschi, Gotschiwagen, Gutschi, Gutsche) szóval azután az egész nyugaton általánosan egy olyan fuvarozó eszközt, a hintót jelölték meg, amely sajátságait tekintve a kocsival ellentétben állott. A kocsinak tudniillik eleinte nem volt teteje. Ezt még a XVIII. században Apor Péter is tudta, pedig akkor a fogalmak már nálunk is összezavarodtak. Szerinte : «az közönséges főembereknek nagy bőrös kocsijuk volt, az hátulja mindenkor lógos, némelyiknek az elei is szintén olyan volt, egyéb minden alkalmatossága az egy fedelin kívül ; az mint az hol ide alább az fedeles hintót leírom, tudd meg, hogy épen olyan volt az bőrös kocsi is.»1 2 Ez az adat különben a fogalmak összezavarodását új tényezővel is magyarázza, utóbb már a kocsit is, legalább hátul, felfüggesztették. Ezt nevezi talán Comenius «félhintó»-nak.3 A különböző typusok sajátos vívmányait tehát átvitték a többi alakokra is, különösen a fényűző hintókra. De a hintó mellett alkalmazták pl. a fedelet szekérszerkezeten is, eleinte csak orsós alakban, majd a kétfelé eresztős alakot is. A hintós akasztás is mind általánosabb lett a személyforgalomban és nemcsak a nehéz hintón alkalmazták, hanem könnyebb szerkezeteken is. És végre a fogatok is változtak, a kocsi jellegzetes hármas fogata lassankint kiment a divatból és a helyét a kettős és négyes fogat foglalta el. Természetes, hogy ez a differenciálódás, az eredeti típusok jellegzetes sajátságainak más típusokra való átvitele, a fogalmakat szükségkép összezávarta. A kocsi mostohábban fejlődött mint a hintó s minthogy megmaradt a teherszállítás szolgálatában is, érthető, hogy fo1 V. ö. pl. Cuspinianus Diariumának 12. §-át (Bél: Adparatus 292. 1.): Ingrediebantur toto die Viennam currus, quadrigae et bigae Hungarorum et Polonorum, vehebantur multi in curribus illis velocibus, quibus nomen est patria lingua Kotschi. 2 Id. hely 363. 1. 3 Janua linguae 87. 1.
