Szentpétery Imre (szerk.): Emlékkönyv Fejérpataky László életének hatvanadik évfordulója ünnepére (Budapest, 1917)
Áldásy Antal: Zsigmond császár koronázása és a német városok
ZSIGMOND CSÁSZARKORONÁZASA ÉS A NÉMET VAROSOK. 7 feldeni tanácskozás azonban elmaradt, ép úgy, ahogy elmaradt Zsigmond solothurni tanácskozása is Amadeus savoyai herceggel, amely a rheinfeldeni tanácskozást követte volna, majd pedig az 1431 tavaszára tervezett olasz hadjárat megindítása is halasztást szenvedett. A tanácskozás helyett Zsigmond május 1-én felhatalmazta Haupt Pappenheini birodalmi marsallt, hogy a svájci városokkal tárgyaljon. A marsall megbízatását tudtul adó levelekben Zsigmond közli a városokkal, hogy miután még május havában meg kell jelennie Lombardiában, legfőbb ideje, hogy a svájci városok felkészüljenek. Kérte a városokat, jöjjenek össze gyűlésre, melyen Pappenheim küldetése célját és megbízatását előadhassa és hogy szereljék fel mielőbb az általuk kiállítandó csapatokat. Levelei május 1-én és 2-án keltek, az utóbbiban, amely Zürichhez volt intézve, újból sürgeti a csapatok kiállítását és a határozat- hozatalt azok útiránya tekintetében. Ez utóbbit Zsigmond a svájciakra bízta, megjegyezte, hogy a legszívesebben Bellinzonán keresztül vonulna be Olaszországba. Zürich városa a király levelében foglaltakhoz képest a szövetséges városokat gyűlésre akarta összehívni, amelyen az útirányról, a kiállítandó csapatok számáról és ezek szolgálati idejének megállapításáról lett volna szó. A csapatok számáról Zsigmond levelében nem tett említést,1 a szolgálati időre nézve azonban azt javasolta, hogy a csapatok vagy a szövetséges városok költségén szolgáljanak és akkor legalább egy hónapig legyenek kötelesek milánói területen tartózkodni, vagy a király viseli a költségeket és ez esetben a szolgálati idő tartama nem határoztatok meg. Zürich városa a szövetségesek gyűlését május 15-ére hívta össze a maga falai közé, de az tényleg május 20-án tartatott meg Badenbem A gyűlés eredményéről annyit tudunk, hogy Zürich késznek nyilatkozott saját zászlaja alatt 500 fegyverest síkra állítani, azokat Milánóig a város költségén tartani, azontúl a fegyveresek tetszésére kívánta bízni, hogy akarnak-e tovább szolgálni vagy sem. Feltételül tűzte ki, hogy a csapatok Zsigmond és Filippo Maria Visconti részéről, valamint Amadeus savoyai hercegtől menet- és jövetre oltalom- és menedéklevelet nyerjenek, valamint hogy útjokban mindenütt mérsékelt fizetés ellenében ellátásban részesül1 Csak azt mondja, hogy a svájciak «ein wolgerust bescheiden volk» kiáll tására tettek ígéretet.
